Az elmúlt évek során kitartóan gyűjtögetted a feleslegessé vált CD és DVD lemezeidet? Környezetbarát módon szerettél volna megszabadulni tőlük, de nem jöttél rá a hogyanjára? Mi is ugyanezzel a problémával szembesültünk, ezért utánajártunk a megoldásnak!

A hulladékká vált CD-k már első kereskedelmi forgalomba kerülésük óta, azaz 32 éve jelentenek problémát, hiszen az örökkévalóságnak gyártott – soha le nem bomló – polikarbonát hanghordozók begyűjtéséről és hasznosításáról nem gondoskodott senki. Eleinte komoly értéket jelentettek a CD-k és az azt követő DVD-k, de az újabb digitális-technológiai fejlődés során mára már elértéktelenedtek és egyre kevesebben használják őket. Mindenkinél van még pár doboz kidobásra szánt CD/DVD lemez, de senki nem tudja hova is kéne elhelyezni őket, sőt, pár tévhit is felütötte fejét, ami még kaotikusabbá teszi a helyzetet:

Tévhit no.1.: 

A CD és DVD lemezek veszélyes, vagy elektronikus hulladéknak minősülnek.
Egyik sem igaz, ezek a lemezek műanyag hulladéknak minősülnek, azonban speciális mivoltukból fakadóan nem gyűjthetőek sem a műanyagos szelektív gyűjtőbe, sem az elektronikus hulladékoknak elkülönített gyűjtőpontokon, valamint elektronikus háztartási cikkeket forgalmazó boltokban sem kötelesek átvenni őket.

Tévhit no.2.:

Leadhatóak a Media Markt üzleteiben és a nagyáruházakban.
Mivel nincs aki átvegye tőlük, így ezeken a helyeken már nem gyűjtik a hulladékká vált CD és DVD lemezeket! Csak a VTCD Videoton alábbi címein lehet leadni ezeket az adathordozókat. -> VÁLTOZÁS! Már maga a gyártó, a VTCD Videoton sem veszi át a hulladékká vált CD-ket és DVD-ket! Ennek oka, hogy a gyártói felelősség csak bizonyos hulladékká vált termékek visszavételét követeli meg, és ezek között a CD-DVD nem szerepel. Ezért a gyártó megteheti, hogy nem vállal felelősséget (nem veszi vissza hasznosításra) az általa létrehozott termékeket hulladékká válásukat követően.

Tehát a CD (Compact Disk, magyarul kompaktlemez) és DVD (Digital Versitale Disc, magyarul digitális sokoldalú lemez) 99%-ban polikarbonátból (PC) készülnek, mégsem dobhatóak a műanyagos szelektív gyűjtőbe. Ennek elsődleges oka, hogy újrahasznosításuk Magyarországon nem megoldható, mert a gyártás során a polikarbonát lemezre kerülő fényvisszaverő alumínium rétegre (fémgőzölés) és a karcvédő lakkbevonatra nincs felkészülve az itthoni technológia. Tiszta polikarbonát hasznosítása megoldható lenne, csak hát a gyártásnál nem ez a legfőbb szempont…

Így készülnek a CD és DVD lemezek

Hol adható le a CD/DVD hulladék?

A lemezek gyártásával a VTCD Videoton Kompaktlemez-gyártó Kft. foglalkozik és gyártói felelősségüknél fogva kötelesek gondoskodni a lemezek visszavételéről, amelynek két begyűjtőhelyükkel eleget is tesznek. -> VÁLTOZÁS! Már nem kötelezi a céget a gyártói felelősség, ezért ha úgy döntenek, akkor megtehetik, hogy nem veszik vissza a hulladékká vált lemezeket – a gyártó pedig sajnos így döntött. Így már csak a seregélyesi HWD Recycling Kft. foglalkozik az átvétellel.

Az három egy begyűjtőhely, ahová leadhatóak a CD és DVD hulladékok:

1021 Budapest, Hűvösvölgyi út 54. (Videoton)
8000 Székesfehérvár, Aszalvölgyi út 7. (Videoton)
8111 Seregélyes, Fő utca 214. (HWD Recycling Kft.) 

A Hűvösvölgyi úton pár száz darabos mennyiségeket vesznek vissza, ha a tok, a papír és a lemez külön-külön szét van szedve. Székesfehérváron jellemzően többet is átvesznek, előzetes egyeztetés után nagyobb, akár raklapnyi mennyiségeket is elszállítanak egy adott címről. Ha nem esik útba a seregélyesi HWD Recycling Kft., érdemes nagyobb munka-, és lakóközösségekkel összefogni és közösen gyűjteni, leadni.

A kevés begyűjtő pont és a fent említett fémgőzöléses technológia miatt sajnos az amúgy értékes alapanyagnak számító lemezek csupán elenyésző mennyisége hasznosul újra, s az is csak külföldön. Pedig újrahasznosítva autóalkatrész, szemüvegkeret, és különféle irodai- és elektronikai felszerelések is készülhetnének belőle!

Sajnos a VTCD Videoton Kft. nem tudja, hogy mennyit is gyűjtenek be pontosan, mivel a gyártási hulladékkal együttesen kezelik a lemezeket, annyi viszont biztos, hogy egyre kevesebbet, hiszen a piac szűkülni látszik, mert egyre kevesebb ilyen adathordozót használunk.

További forrásokból sem sikerült pontosabb adatot megtudnunk – ugyanis rendkívül szabályozatlan ezen hulladéktípus ügye.

Mindenesetre a VTCD az így összegyűjtött hulladékot külföldi feldolgozókba szállítja újrahasznosítás céljából, ahol többek között napszemüvegeket is készítenek polikarbonát alapanyagból.

Mennyi az annyi?

2000-ben egy év leforgása alatt 20 milliárd lemezt gyártottak világszerte, 2005-re ez a szám megduplázódott, 2009-ben pedig már közelítette az évi 50 milliárdot. Így, a CD-lemez 25. születésnapjának évében már több mint 200 milliárd lemezt adtak el világszerte. Ha az összes eddig legyártott adathordozót egymásra helyeznénk, csupán a CD-k sora legalább hatszor körbeérné a Földet…

A jelenlegi helyzetről nem találtunk információt, annyi bizonyos, hogy a technológia már túllépett a lemezeken, lassacskán a pendrive-ok és memóriakártyák is elavult adathordozókká válnak. Egyre inkább úgynevezett felhőkben, virtuálisan tároljuk adatainkat, hiszen ezek a felhő-alapú szolgáltatások helyfüggetlenek, méretezhetőek és költségkímélők is (pl. Google Docs, Dropbox, iCloud).

A hulladékok (egyik) fekete báránya

Sajnos a CD és DVD lemezek hulladékáramának feldolgozása még Magyarországon (sem) megoldott -bár voltak rá példák-, állami szinten senki sincs kötelezve arra, hogy foglalkozzon a problémával. Gyűjtőpontok és költséghatékony begyűjtés és újrahasznosítási technológia híján pedig többe kerül jelenleg az újrahasznosítás folyamata, mint amennyiért az így visszanyert alapanyagot értékesíteni lehetne.

▶

Videó a CD-k, DVD-k újrahasznosításáról

Adatainkat tegyük olvashatatlanná!

A lemezeken található információkat a polikarbonát-rétegbe spirális alakban égetett mély gödröcskék tárolják. Ezek az adatokat hordozó gödröcskék közelebb vannak a korong címkés feléhez, mint az írotthoz, ezért könnyebb úgy megsemmisíteni a lemezen tárolt adatokat, ha annak felső oldalát és a fényvisszaverő fémréteget sérti meg az ember. Ezt érdemes is megtennünk, mielőtt gyűjtőhelyre vinnénk lemezeinket, így téve olvashatatlanná a tárolt adatokat.

Háttérinformáció

Az első kereskedelmi forgalomba készült CD 1982. augusztus 17-én készült el, az ABBA „The Visitors” című albumát érte az a megtiszteltetés, hogy az adathordozók akkori forradalmának zászlaját vigye.

1983 tavaszát nevezzük a digitális audioforradalom „Big Bang”-jének: kiváló minősége, valamint a CD-lejátszók árának csökkenése miatt rohamosan terjedtek a CD lemezeken megjelenő különböző zenei albumok. Eleinte kizárólag zeneszámok tárolására alkalmazták, így joggal emlegették a hanglemez utódaként, a gyakorlatban azonban mint adathordozó eszköz érte el valódi sikereit.

Az első DVD lemezek 1995-ben jelentek meg, az alkotók célja egy nagyobb kapacitású adathordozó létrehozása volt, amely egyéb paramétereiben megegyezik a CD lemezekével.

A CD-k és DVD-k általában 1,2 mm vastagságú, 120 mm átmérőjű, 99%-ban polikarbonát (PC) lemezek, amelyek gyártásához egészen pontosan:

• 60 gramm kőolajra -> ebből (is) készül a műanyag, esetünkben egészen pontosan a polikarbonát, rövidítve PC;
• 2 gramm bauxitra;
• fél deci vízre;
• továbbá némi lakkra, festékre és villamos áramra van szükség.

A sok kicsi sokra megy elve most is érvényesül, az oly kicsi lemezek sokasága miatt ezen tárgyaink környezetterhelésének mértéke bizony nagyon is számottevő, a döntés pedig ismét rajtunk áll: engedjük, hogy ezekkel (is) szennyezzük élőhelyünk, vagy inkább némi kényelmetlenség árán, de megoldjuk a gyűjtésüket?