fbpx

Bea Johnson és családja 2008 óta élnek a zero waste elvek szerint, amiről Bea blogot vezet(ett), majd könyvet is írt – ami mára több mint 13 nyelven érhető el világszerte, köztük magyar nyelven is -, amikor pedig csak teheti, beutazza a világot, hogy az életmódjáról tartson előadásokat, és így inspiráljon másokat is a változásra. A 2017-es tavaszi turnéját Budapesten zárta, így végre nekünk magyaroknak is lehetőségünk adódott meghallgatni őt.

 
Tegnap egy rádiós interjú keretében szóba hozta a riporter, mikor a hulladékmentes életmódról beszélgettünk, hogy azért elég nehéz lehet mosógép nélkül élni, és hát nem jár-e több vízpazarlással az, ha kézzel mos az ember a gépi segítség helyett. Első nekifutásra nem értettem a felvetést, aztán szépen lassan leesett a tantusz, hogy hol a bibi. Tisztáztuk is gyorsan, hogy azok, akik törekszenek a hulladékaik minimalizálására, ugyanolyan emberek, mint mindenki más. Nem költözünk ki az erdő közepére hippiként hátrahagyva minden technológiai huncutságot, és eszünk ágában sincs visszautasítani az olyan áldásos eszközök segítségét, mint amit például egy mosógép tud nyújtani.

Csak sokkal tudatosabban élünk, aminek következtében nem csupán az ökológiai lábnyomunk csökken, hanem a kiadásaink is, miközben értékes szabadidőből többet nyerünk, és végső soron az egészségünk is meghálálja a hulladékcsökkentést.

Bea Johnson és családja

 

Mit is takar akkor a zero waste, avagy nulla hulladék, hulladékmentesség?

Ha azt hiszed, hogy ez csak valami újabb „mentes” hóbort, akkor ki kell ábrándítsalak. Már több nagyváros is azon dolgozik, hogy a világ első zero waste városaivá váljanak. San Francisco például 2020-ra szeretné elérni a zero waste szintet, de már hozzánk, Európába is begyűrűztek az erre való törekvések, csak mi másképp hívjuk ezt: 2015 végén az Európai Bizottság új csomagot fogadott el, amely kimondja, hogy az Európai Unió (jelenleg lineáris) gazdaságát át kell alakítani fenntarthatóvá, ami a körforgásos gazdaság elnevezést kapta.

Akárhogyan is nevezzük, a lényege mindkettőnek ugyanaz. Olyan összetett paradigmaváltás zajlik ma a világban, ami az eddigi hedonista, fenntarthatatlan gazdasági rendszert alapjaiban alakítja át. A jövő gazdaságában nem keletkezik végleges hulladék, mert a gazdasági folyamatból kilépő anyag a rendszer egy más pontján hasznos erőforrásként jelentkezik – a természetben zajló folyamatok mintájára. A lényeg röviden és nagyon leegyszerűsítve az, hogy a hulladékok mennyisége és veszélyessége csökken, amivel párhuzamosan a gazdaság fenntarthatóbbá válik, az üvegházhatású gázok kibocsátása csökken, és új üzleti modellek, munkahelyek teremtődnek.

Nekünk azonban nem kell még éveket várnunk arra, hogy a hulladékmentesség egy külső nyomás hatására begyűrűzzön az életünkbe. Akár már ma, egy apró lépéssel is elindulhatunk ezen az izgalmas úton (ebben segít a 30 napos hulladékmentes kihívás is), Bea pedig ennek az útnak a főbb lépéseire világított rá az előadása során.

 

Hogyan kezdődött?

Beáék története 2006-ban indul. San Franciscoban éltek, ahol autó nélkül semmit sem tudtak megközelíteni, még egy boltot sem. Ezt megelégelve döntöttek a költözés mellett, olyan otthont szerettek volna ugyanis, ahonnan sétálva elérhettek bármit. Amíg meg nem találták új házukat, egy éven keresztül egy jelentősen kisebb bérelt lakásban éltek. Ez idő alatt a meglévő holmijuk 80%-kát egy raktárban őrizték, majd mire sor került a tényleges költözésre, rádöbbentek, hogy az elmúlt egy év alatt teljesen jól megvoltak mindezek nélkül, sőt, annak köszönhetően, hogy kevesebb tárggyal vették magukat körül, több idejük jutott egymásra és feltöltődésre. Így a beköltözés során már csak a legszükségesebb eszközöket vitték magukkal, a többit pedig eladták.

Ezzel párhuzamosan ekkoriban nagyon sok környezetvédelemmel foglalkozó könyvet olvastak és dokumentumfilmet néztek, aminek hatására Bea családi beleegyezéssel tudatosan elkezdte csökkenteni a hulladéktermelésüket. (A férje pedig mindezek hatására munkát váltott, hogy a fenntarthatóság területén dolgozhasson – bár ezt ezúttal Bea nem említette).

Természetesen ők sem egyik napról a másikra váltak „teljesen” hulladékmentessé, a zero waste állapotot 2008-ra érték el. Ezalatt pedig új szokásokat alakítottak ki, megtanultak maguk készíteni alapvető eszközöket és élelmiszereket, de számos balul sikerült próbálkozásuk is volt. Utóbbiakról Bea rendkívül szimpatikus öniróniával és humorral számolt be. Próbálta például saját maga elkészíteni az ajakduzzasztóját csalánból (jujjj…), a wc-papírt mohára cserélni (ami néhány nap alatt bőrkaristoló szárazságúvá változott), vagy a hajmosást szódabikarbónával és ecettel megoldani (utóbbival nekem is van tapasztalatom, majdnem kicsináltam vele a hajamat, de erről majd valamikor később még írok).

Végül ezek az extrém kísérletek lecsengtek és megtalálták az egyensúlyt. A zero waste felé vezető legfontosabb lépéseket ezután Bea az 5R segítségével mutatta be a közönségnek. (megjegyzés: ez az 5R inkább nemzetközileg terjedt el, itthon 6R-t szoktunk emlegetni).

 

Mik ezek az R-ek?

Azok az egyszerű megoldások, amelyek alkalmazásával drasztikusan csökkenthető a hulladéktermelésünk, fenntarthatóbbá válhat életvitelünk. Azért „R”, mert angolul mindegyik megoldás R betűvel kezdődik:

  • Refuse = utasítsd vissza, mondj nemet;
  • Reduce = csökkentsd;
  • Reuse = használd újra;
  • Recycle = szelektálj;
  • Rot = komposztálj;
  • és a +1 a Repair, vagyis javítsd meg!

 

 

 

Refuse = utasítsd vissza, mondj nemet!

Ez tűnhet a legegyszerűbbnek, ám a való életben mégis sokszor nehézségekbe ütközik. A feladat nagyon egyszerű: mondj nemet minden olyan dologra, amiről tudod, hogy nincs rá szükséged, és/vagy rövidesen csak szemétté válik. Például:

  • Mondj nemet a névjegykártyákra (ez még nekem sem megy mindig, de amikor épp igen, akkor átveszem az illetőtől, elmentem róla az adatokat a telefonomba, majd visszaadom a kártyát, mondván másnak még hasznára lehet). Bea egyszerűen csak megjegyzi, hogy dehát épp most találkoztak, már ismerik egymást, semmi szükség a kártyára.
  • Mondj nemet a szórólapokra, az ingyenes promóciós ajándékokra, az egyszer használatos műanyagokra, mint például a szívószálra, stb.

 

Reduce = csökkentsd a mennyiséget!

Csökkentsd az általad birtokolt tárgyak mennyiségét, és csak azt tartsd meg, amire valójában szükséged van. (Ez a sorrendiség nincs kőbe vésve, úgy haladsz ahogyan neked jólesik – nálam például a meglévő tárgyi eszközök szortírozása csak a legutolsó lépcsőfok volt a hulladékmentesség útján). A lomtalanítás során feleslegessé váló eszközöket eladhatod, továbbadhatod, vagy végső esetben újrahasznosíthatod – ennek hulladékmentes hogyanjáról hamarosan olvashatsz majd itt egy összefoglalót. Bea számos konkrét példát hozott arra, ők hogyan redukálták az eszközeiket:

 

Reuse = használd újra!

Az egyszer használatos, eldobós termékek helyett keresd a környezetbarát, hulladékmentes alternatívákat (megj.: erre nyújt megoldást a Hulladékmentes.hu webáruház). Papírzsepi helyett textilzsepi, eldobhatós szivacs helyett fa mosogatókefe természetes sörtével (így a kuka helyett komposztálható), műanyag fogkefe helyett fa fogkefe disznósörtével, arclemosó vattapamacs helyett mosható pamutpárna, műanyag palack helyett saját újratölthető kulacs, műanyag szatyor helyett textilszatyor, stbstb.

Ide tartozik a csomagolásmentes vásárlás is, amit Bea túlnyomórészt „bulk shopokban” bonyolít le, vagyis olyan üzletekben, ahol kimérősen lehet vásárolni saját edényekbe és vászontáskákba. Ilyen boltok nálunk (még) nincsenek, és utólag visszahallottam, hogy az előadásról kifelé sétálva ment is a sopánkodás emiatt az emberek egy része között. Ha te is úgy érzed, hogy amíg nincsenek kimérős boltok Magyarországon, addig nem megoldható a csomagolásmentes vásárlás, akkor itt az ideje elolvasnod ezt az írásomat: Hogyan vásárolj hulladékmentesen, ha nem tudsz piacra járni?

Bea ennél a résznél külön kiemelte, hogy amit csak lehet (pl. ruhát, bútorokat) használtan vásárolnak, könyvet a könyvtárból kölcsönöznek, valamint az új eszközeik egy részét élethosszig tartó garanciával szerzik be.

 

Recycle = szelektálj!

Ennél a lépcsőfoknál nagyon fontos kiemelni két dolgot is:

  1. Egyrészt itt ütközik ki a legszembetűnőbben, hogy mi is a különbség hulladék és szemét között. Szemét az, ami feleslegessé vált számunkra, és már nem tudunk vele mit kezdeni, míg hulladék az, ami feleslegessé vált számunkra, de még körforgásban tartható – például a szelektív hulladékgyűjtés által.
  2. Viszont a zero waste elvek alapján messzemenőkig nem megoldás az, ha a szelektív gyűjtéssel próbáljuk nyugtatni a lelkünket, mondván így kevesebb szemetet termelünk. Mert igen, bár kevesebb szemetet termelünk, és legalább körforgásban tartjuk a megtermelt anyagokat, ez mégis csak egy csővégi megoldás. (erről még a későbbiek során írni fogok részletesebben is, addig ha érdekel, érdemes rágugliznod az ökológiai hátizsák fogalmára).

Bea is minden egyes alkalommal külön kiemeli, sőt erről már külön TED előadása is van, hogy a hulladékmentesség nem egyenlő a szelektálással, épp ellenkezőleg, annak minimalizálásával jár. Ami náluk a szelektív kukába, valamint újrahasznosításra kerülnek, azok a fiainak az iskolai papírjai, boros üvegek, valamint az elhasznált cipőik (amiket egy cipőújrahasznosító programnak köszönhetően kosárlabdapályaként éleszt újjá egy cég). Bea továbbá a műanyagokból kioldódó anyagok okozta potenciális veszélyekre is felhívta a figyelmet, ajánlva, hogy használjunk inkább üvegből, fémből, papírból és fából készült tárolókat, eszközöket.

 

Rot = komposztálj!

Utolsó lépcsőként a komposztálást említette, amiről bővebb információt itt találsz: Hogyan komposztálj lakásban, kert nélkül?

Bea ennél a résznél megemlítette, hogy egyedül a vajat nem tudja csomagolás nélkül beszerezni, de mivel az anyag amiben a vajat vásárolja komposztálható, így az nem kerül a csatos üvegébe, amiben a család éves szeméttermelését gyűjtögeti.

 

Lezárásként Bea még elmondta, hogy a hulladékmentes életmódnak köszönhetően 40%-al csökkentek a kiadásaik, majd a megspórolt pénzből még többet spóroltak (például vettek belőle napelemet a házukra, szürkevizet hasznosítanak), sokkal egészségesebben táplálkoznak és ezért sokkal ritkábban betegszenek meg, illetve jelentősen több idejük egymásra és az általuk fontosnak vélt dolgokra. Az életük a tárgyak birtoklása helyett élményalapúvá változott, és rengeteg olyan dolgot csinálnak, amire korábban lehetőségük sem volt.

 

És hogy volt-e valami, amit a Johnson család megbánt?
Igen. Sajnálják, hogy nem kezdtek bele korábban.