Az üdítőital-gyártók az 1970-es években kezdték rászoktatni az embereket arra, hogy a csapvíznél nagyságrendekkel drágább, környezeti problémákat okozó és vitatott adalékanyagokat tartalmazó palackokból igyanak vizet.

A palackok legyártásához háromszor annyi vízre van szükség, mint amennyi a flakonba kerül. Mindezek tetejébe a műanyag gyártása során keletkező szennyvíz használhatatlanná válik a felhasznált kémiai összetevők miatt, így a palackozott vizek fogyasztásával hatványozottan terheljük érzékeny vízbázisainkat.

Egy-egy palackozott víz árának 90%-át a csomagolás viszi el, vagyis egy olyan eszközért fizetünk, amelyet néhány perc után eldobunk. Ezeknek a palackoknak az anyaga általában szelektív gyűjtés révén újrahasznosítható, ugyanakkor csak alacsonyabb minőségű termék készíthető belőle. Emiatt a műanyag palackok gyártásának igénye fokozza a kőolaj-kitermelést.
Képzelj el egy PET-palackot, aminek a negyede kőolajjal van tele. Ennyi fosszilis tüzelőanyag szükséges a palack legyártásához.

A nem szelektív kukában kikötő palackok évszázadokra konzerválódnak a hulladéklerakókon, vagy légszennyező anyagokká alakulnak át az égetőkben, de a legrosszabb esetben akár a természetbe is kikerülhetnek (egy 2015-ös kutatás szerint évente 8 millió tonna műanyag kerül a szárazföldről az óceánokba).

Természeti közegben a fény hatására elkezdenek darabolódni a palackok, amivel párhuzamosan mérgező vegyi anyagokat szívnak magukba, elszennyezve a vizet és a talajt. Ezek a műanyag darabok (elsősorban mikroműanyagok) az állatok szervezetébe is bekerülhetnek, ha összetévesztik azokat a természetes táplálékaikkal, így a táplálékláncon keresztül a műanyagok, és a műanyagok által felszívott vegyi anyagok hozzánk is visszakerülhetnek.

A környezetünk károsításán túlmenően közvetlenül a saját egészségünknek is árthatunk a palackozott vizek és üdítők használatával, mivel azokból hormonális hatású adalékok szivároghatnak a folyadékba. Ez elsősorban akkor fordulhat elő, ha a vizet túl sok ideig tároljuk a palackban (tíz hét elteltével már kimutattak a vízben adalékanyagokat), vagy ha túl magas a hőmérséklet (nyáron az autóban például egyértelműen oldódhatnak ki a palackból különböző hormonháztartás befolyásoló anyagok).

Elterjedt tévhit, hogy az ásványvíz minősége jobb a csapvíznél, pedig a fejlett országokban – így Magyarországon is – a csapból érkező víz minősége kiváló, sőt egyes palackozott vizek épp csak annyiban térnek el a csapvíztől, hogy csomagoltan jutunk hozzájuk. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy Európában a csapvizet alaposabban ellenőrzik, mint az ásványvizeket.

Részlet a HVG Business magazinjában (2017) megjelent írásomból.

Mitévő lehetsz?

Kezdj el újratölthető, újrahasználható kulacsot használni!

Mi a helyzet akkor, ha nem szereted a csapvíz ízét?
Szerezz be egy vízszűrőt, vagy akár egy vízszűrővel ellátott kulacsot (így bárhol újra tudod majd tölteni csapvízzel).

Ha rendszertelenek a napjaid, sosem tudod mikor merre leszel épp?
Tarts egy kulacsot mindig tartalékban, előre bekészítve a táskádba/autódba, így biztosan nem felejted otthon! Ha útközben kiiszod belőle a vizet, újra tudod tölteni csapvízzel mosdókban, vasútállomásokon, ivócsapoknál, gyógyszertárakban, de egy kávézóban is rákérdezhetsz, hogy újratöltik-e neked, mert nagyon szomjas vagy (végső esetben kérj egy pohár szódát és idd meg helyben).

@korforras Hulladékdokumentáció 11. nap #korforras #hulladékmentes #lesswaste #zerowaste #utazás #fyp #környezetvédelem #körforrás ♬ Summer day – TimTaj