Környezetkutatóként végzett Edina, akinek neve az utóbbi időben egybeforrt a hazai hulladékmentes életmóddal. “Magyar Bea Johnsonként” (aki a zero waste-mozgalom nemzetközi arca) már évek óta azon munkálkodik, hogy széles körben is megismertesse az emberekkel, hogyan lehetséges hétköznap is környezetkímélő(bb) módon élni.

Joy: Hogyan kezdtél el érdeklődni a környezetvédelem témája iránt?

Kump Edina: Elsősorban az egyetemi tanulmányoknak köszönhető, de biztosan hozzátett az is, hogy családunkban a legjobb kikapcsolódást mindig is a kirándulás, vízitúra jelentette, tehát a természeti környezet kiemelt szereplője volt az életemnek már gyermekként is. A szakom pedig tartogatott annyi addig ismeretlen információt, összefüggést és új világszemléletet, ami egyértelművé tette, hogy környezetvédelmi szemléletformálással szeretnék foglalkozni.

Joy: Tavaly posztoltál egy képet, ami elég nagy sikert aratott online: az egész havi szemeted döbbenetes 7 gramm volt, ami elfért egy befőttesüvegben. Ennek volt előzménye?

Kump Edina: Évente egyszer egy hónap erejéig mérem és dokumentálom a szeméttermelésemet. Ennek oka és eredete, hogy eleinte kivétel nélkül mindenki azt kérdezte tőlem, konkrétan mennyi szemetem van, én viszont nem tudtam erre válaszolni, mert nem tartottam számszerűen fontosnak. Végül belementem a dokumentációba, ami a visszajelzések alapján inspirálóan hatott az olvasókra, és néhány addig megválaszolatlan kérdésük is tisztázásra került, én pedig végre tudtam pontos választ adni a kérdésükre. Egyébként ezek a dokumentációk a mai napig elérhetőek. Nem csupán a kommunális kukába kerülő mennyiséget mértem, hanem a szelektív hulladékaimat is rögzítettem, mert úgy gondolom, ezzel teljes a kép. Ha egészen pontosak szeretnénk lenni, a tavalyi évben a kommunálisba kerülő szemetem egy hónap alatt 6,85 gramm volt, ami kb. egy tenyérnyi mennyiséget jelent. Ennyi az átlagos havi szeméttermelésem azóta is, az idei mérés ősszel lesz várható.

Joy: Miként kezdődött nálad a hulladékmentes életmód? Úgy tudom, hogy az adta meg az utolsó lökést, amikor a pároddal családi házból emeletes házba költöztetek.

Kump Edina: Már az egyetem alatt is hallottam a mozgalomról, pontosabban Beáról (Johnsonról – a szerk.), de elképzelhetetlennek tartottam, hogy ezt hazai viszonyok között is meg lehetne valósítani. A későbbiek során szakmai szempontból kiemelten érdekelt a “zero waste” koncepció, ám annak is inkább a hulladékgazdálkodási oldala. De a hulladékmentes életmód mint a saját hétköznapjaimban élhető alternatíva valóban egy költözésig váratott magára. Ugyanis emiatt nagyon megnőtt a kommunális szemetem mennyisége, ami rettentően zavart, így kísérletbe kezdtem: kíváncsi voltam, vajon mennyire tudom a hulladéktermelésemet minimalizálni úgy, hogy ez ne okozzon fennakadást a mindennapok során, ne váljon kényelmetlenné. A kísérlet végül életmódváltásba csapott át, és annyi egyéb pozitív hozadéka is volt, hogy úgy döntöttem elkezdek ebben másoknak is segíteni.

Kép: Joy magazin

Joy: Hogyan lehet a hétköznapokban ezt megvalósítani? Hiszen manapság minden csomagolva van! Nem  jár túlságosan nagy áldozattal ez az életmód?

Kump Edina: A hulladékmentes életmód lényege, hogy minimálisra csökken a mindennapi életvitelünk során keletkező hulladék, valamint szemét mennyisége.

A hangsúly azon van, hogy minimálisra csökkentsük, nem pedig, hogy elérjük a teljesen mentes, nulla hulladék állapotot, mert ez egyszerűen lehetetlen.

Ez egy útkeresés, amely során a szokásaink átalakításával egyre kevesebb hulladékot termelünk úgy, hogy ez ne igényeljen közben extra időt, energiát és pénzt. Ha ennek megfelelően haladunk, akkor ez az életmód lényegében bárhol és bárkinek megvalósítható. Nem létezik olyan határozott küszöbérték, ahonnan már „zero waste” valaki, teljesen egyéni, hogy ki mennyit tud megvalósítani ebből a törekvésből a mindennapjai során. A legfontosabb, hogy tudjunk nemet mondani arra, amire nincs szükségünk, az egyszer használatos eszközöket utasítsuk vissza. Ne halmozzuk el magunkat a ’jó lesz az még valamire’ elve alapján tárgyak tömkelegével, keressük eszközeink környezetbarát alternatíváit, valamint komposztáljunk és szelektáljunk. Ezek mentén idővel látványos fogyókúrába fog kezdeni a kommunális kuka.
Mindig arra érdemes fókuszálni, amit lehetőségünk van megtenni. Ha meg tudod oldani a rizs csomagolás nélküli vásárlását, mert van lehetőséged arra, hogy csomagolásmentes boltban, vagy piacon kimérve vásárolj, akkor törekedj erre. Viszont ha nincs ilyen opció, akkor vásárold meg olyan csomagolásban, ami újrahasznosítható, majd szelektáld, és keress egyéb, más megoldásokat arra, hogyan csökkentheted még a szeméttermelésed. Ha konkrét és egyszerű tippeket szeretnél, akkor szeretettel látlak a 30 napos hulladékmentes kihívásomon.

Joy: Neked milyen praktikáid vannak? Például láttam, hogy magad készíted a deostifted és a parfümödet is.

Kump Edina: Mindig is környezettudatos háztartást vezettem, és szeretek főzni, magam készíteni dolgokat, ezért sok hulladékmentes praktikát már évekkel azelőtt is alkalmaztam – még azelőtt, hogy belekezdtem volna a drasztikus hulladékcsökkentésbe. Azt, hogy melyeket használom, leginkább attól függ, hogy mennyi időm jut rájuk. Például takarításhoz alapvetően mosószódát, szódabikarbónát és citromsavat használok, amelyekkel időt és rengeteg pénzt is spórolok. De hiába tudnék kenyeret sütni házilag, nagyon örülök, hogy nem kell még ezzel is foglalkoznom, hiszen meg tudom venni a pékségben a vászonszatyromba. A parfüm készítése kb. egy percet vesz igénybe, ami jelentősen kevesebb, mintha a drogériákban keresgélném a megfelelőt. Stiftet egy ideje már nem készítek, mert találtam olyan hazai készítőt, aki ügyesebb nálam.

Joy: Gyakran tartasz különböző előadásokat is a hulladékmentes életről. Hogyan látod: van értelme a munkádnak, el tudsz érni változást az emberek szemléletében, vagy mindez csupán szélmalomharc?

Kump Edina: A célom rövid távon az ismeretterjesztés, a szemlélet formálása és segítségnyújtás az arra nyitottaknak. Napi szinten kapok olyan visszajelzéseket, amelyben arról számolnak be az olvasók, hogyan haladnak, milyen sikerélményeik vannak, vagy egyszerűen kifejezik, hogy köszönik a munkám. Világszintű mozgalomról beszélünk, ami csak nemrég kezdett begyűrűzni Magyarországra, viszont töretlenül nő azok tábora, akik csatlakoznak hozzá.

Az interjú a Joy magazinban jelent meg, Hartinger Emese interjúja.