[et_pb_text _builder_version=”3.27.4″]Sokakban felmerül a kérdés, hogyan oldható meg a zero waste állattartás városi körülmények között. Kihívást jelent az etetés, a kutyagumi kezelése, a szőrök összeszedése és még számos egyéb tényező. Az alábbi cikkben Pocsaji Csilla meséli el, hogyan vált hulladékmentes gazdivá két rosszcsont kutya mellett.

Párommal Zsoltival közösen élünk egy 65 nm-es lakásban két 10 kg-os francia bulldog kutyánkkal, Zarával és Kisszivel. Két külön egyéniségről van szó, ami nagy kihívást jelentett a hulladékmentessé válás útján. 

Amikor Zarát örökbe fogadtuk, egyetlen kaját volt hajlandó megenni, ami kizárólag 200 grammos eldobható tasakokban volt elérhető. Ebből napi két adag került a kukába, a pénztárcát sem kímélte, ráadásul még ebből sem evett rendesen. Ezért még mielőtt belépett volna az életembe a hulladékmentesség, már otthon gyártottam neki a kosztot, amit egyszer használatos műanyag zacskókban tároltam a fagyasztóban (fájdalmas emlék 😀 ).
Régen tipikus macskaalmot használtunk arra az esetre, ha nem bírja ki a sétáig, hogy legyen hova elintézni a kis dolgokat. A sok szagfogótól ezek tele vannak vegyszerrel, ráadásul ahogy ki-be járkált a kutya mindenhol apró kis porszemcsék voltak, a csomagolásról nem is beszélve. Az utcán a nagy dolgokat pedig ahogy mindenki, kis műanyag zacsikkal vadásztuk le, ez is napi két felesleges szemét a világba…

Kisszi ennél több fejtörést okozott, hiszen ő nem szobatisztaként került hozzánk, és még tanulnia is sokat kellett, szóval sok kreativitást igényelt a részemről. Az ő érkezésével jelentősen megnőtt a kaja fogyasztás, és ezzel együtt a műanyag zacskók mennyisége.
Az alom egyszerűen nem tetszett neki, szóval már az első napokban rájöttem más megoldás után kell néznem. Jó kutya módjára a kanapét nem csak megrágcsálta, hanem rendszeresen meg is jelölte, ezért sok vegyszer és sok törlőkendő ment volna kárba, ha ekkor már nem tartom magam a hulladékmentes életmódhoz.
Fejlődő szervezet révén pedig napi 3-4 alkalommal is igényelte volna a műanyag zacskót a nagy dolgokhoz, főleg hogy egy komoly hasmenős fertőzéssel küszködött 4 hónapon keresztül.
Arról nem is beszélve, hogy Zarával ellentétben Kisszi ízig-vérig kutya, mindent imád ami koszos és büdös. Mire az ember felfigyel, már az orrától a fenekéig hempereg valami undormányban 😀

Tehát egyértelműen kijelenthetem, hogy ez a két rosszcsont minden létező kihívással szembesített, amivel egy kutya előállhat, így sikerült minden várható és váratlan helyzetre is valamilyen teljesen hulladékmentes és környezetbarát módszert kitalálni.

 
[et_pb_text _builder_version=”3.27.4″] 

A kutyák etetése, táplálása

A kezdetek óta itthon készítem a kutyaeledelt, csak a száraz tápot szoktam boltban venni.
Tapasztalataim szerint a legtöbb kisállatkereskedésben könnyen vásárolhat az ember csomagolásmentesen. Sok kutyatáp 20-40 kg-os papír csomagolásban van, ami persze nem praktikus egy ilyen kicsi lakásban. Ezért van egy vászontáskám, amit kizárólag erre a célra használok, hiszen átveszi a kutyatáp erős szagát. Bárhol jártam eddig gond nélkül megtöltötték a kis szatyromat, sőt pozitívan fogadták. Reggelente csak ezt a száraz tápot eszik.
Vacsorára ennél kiadósabb étel fogadja őket, egyrészt a sokrétű tápanyagbevitel miatt, másrészt mert elég finnyás a banda 😀

Fontosnak tartom, hogy ha már én készítem az ennivalójukat abban minden benne legyen. Ehhez érdemes utánanézni és állatorvostól megkérdezni van-e valami különleges igénye a kutyánknak.
Mivel a francia bulldogok jellemzően allergiásak a szárnyasokra, ezért kizárólag sertés részeket szoktam venni. Régen ezeket is külön zacskókban vásároltuk egy helyi szupermarketben, ma már húsos ládában hozom el a helyi hentestől. Pár nappal előre szólok a hentesnek, csak a húsos ládát kell vinnem magammal. Ha jó fej hentest fogunk ki, kölcsön is adják a ládát, míg az ember hazaviszi. Illetve ami még erre a fajtára jellemző, hogy korral a csípőízület elkopik, ami komoly fájdalmakkal is jár, ezért fontos, hogy bőrös-porcos rész is legyen az eledelben. A belek egészségéért pedig állatorvos javaslatára zöldségek is kerülnek bele. 

1 teljes év volt mire összeállt a tökéletes recept, ami a következő:

• 3 kg sertés belsőség (szív, máj nyelv)
• 2 kg színhús (sertés comb)
• 3 kg csontos, porcos (pulykaszárny, malac csülök csontosan)
• 2 kg sárgarépa, 1 kg borsó, 1,5 kg rizs

Először a húsféléket feldarabolom pici kockákra, majd felrakom főni. Általában ez egy vasárnapi program hiszen szinte egész nap főzöm. Pont elkészülök egy nagytakarítással, mire a húsok félig megpuhulnak, de persze időnként érdemes kavarni rajta egyet.
Majd felszeletelem vékony szeletekre a répát és a borsóval együtt a húshoz öntöm. Ha szemmel láthatóan teljesen puhára főtt az egész (amikor már a csontokról leválik a hús), akkor kerül bele a rizs. Ez az a pont, ahol már a tűzhely közelében kell maradni, ha nem akarunk fél órán keresztül edényt súrolni utólag (tapasztalat 🙂 ). Folyamatosan figyeljük és kavargassuk, hogy le ne égjen.
Ha a rizs megfőtt és elpárolgott a felesleges víz, lekapcsoljuk a gázt és kész van.
[et_pb_text _builder_version=”3.27.4″] 

Ha időt szeretnénk spórolni, akkor érdemes kiporciózni, mert így kis adagokban hamarabb kihűl. Ehhez én most már műanyag dobozokat használok, mert nagyon sokáig bírják, praktikusak, tisztíthatóak és ha odafigyelünk sokára lesz belőle szemét.
Nagymamámnak köszönhetően tudok ilyen nagy adagokat főzni, hiszen ő felkínálta nekem a fagyasztó ládáját ahova gond nélkül be tudok pakolni (erre a kis lakásunkban nem lenne lehetőség, mama egy utcányira lakik tőlünk).
Amíg csak az én hűtőmmel számolhattunk, körülbelül ennek az adagnak a felét főztem le, azzal pont megtömtem egy polcot.
A fenti recepttel készülő mennyiség két teljes hónapra elegendő úgy, hogy csak napi egyszer kapnak belőle, 10 kg súlyúak és naponta kétszer megyünk sétálni. Fejenként kb. 300 gramm egy adag.
Mind a ketten tökéletesen egészségesek és imádják, így ráadásul még a rendszeres nagytakarítás is garantált 😉
[et_pb_text _builder_version=”3.27.4″] 

Kutyaürülék gondok és a kanapé tisztítása

[et_pb_text _builder_version=”3.27.4″] 

Ez utóbbi sok időbe telt, a nappalinkban lévő kanapé pedig a kikapcsolódás fontos eleme lenne, de nem túl kellemes ha kutyapisi áztatja. Nem szerettem volna vegyszert venni, de első alkalommal páromé volt a takarítás feladata. Jelentem, a kárpittisztító bár illatos volt, a kanapénk foltos lett, szóval a sok “baleset” eredménye egy tökéletes házi kárpittisztító lett. 

A recept:

• 2 liter víz
• 2 evőkanál fekete szappan
• 1 dl ecet
• 15 csepp teafa illóolaj
• 5 csepp oregánó illóolaj (kihagyható, de a kutya nem szereti a szagát és brutál erős olaj)
• 10 csepp szegfűszeg illóolaj
• (narancs, levendula, vagy egyéb illóolaj ha illatot is szeretnénk)

A hozzávalókat összekeverem, majd egy rongy segítségével átdörzsölöm vele az érintett területeket. A csodaszerem még a régi vegyszeres foltokat is gyönyörűen kiszedte, az illata szerintem remek, Kisszi szerint viszont nem az. Ha nem használom fel az egészet, akkor egy üvegben tárolom a maradékot.
Ami nagy felfedezés volt, hogy emellett a bútor rágására is kell megoldást találnom. Két dologra van ehhez szükség, valami brutál kemény fára, vagy gumi kutyajátékra amit rághat, a bútor megkívánt részét pedig be kell kennem teafa olajjal. Így már határozottan nem ízlik Kisszinek, és mindezeknek köszönhetően most már ők is tudják, mire való a kanapé. 
[et_pb_text _builder_version=”3.27.4″] 

Visszatérve a a kényesebb témára, a nagy dolgok száma is megnőtt Kisszivel, így az eldobható műanyag zacskó helyett is megoldást kellett találnom. Rendeltem jó pár hónapra elegendő papír zacskót, amit kifejezetten erre a célra találtak ki (megj.: erre a célra a kéretlenül érkező szórólapok is megfelelőek lehetnek). Minden egyes tasakhoz tartozik egy papír lapát is, így egy séta alatt mind a két kutya minden dolgát bele tudom lapátolni egy tasakba.

A kutyák fürdetése

Végül pedig már csak egy megoldandó gond maradt, a fürdetés. Volt már szerencsém hányást, madár maradványokat, lócitromot, kutyagumit és bármennyire is hihetetlen, motorolajat letakarítani a kutyákról. Azt hiszem egyértelműen kijelenthetem, mindennel volt már dolgom… 😀 A motorolaj volt a legdurvább. Olyan jól sikerült bemászniuk egy kocsi alá, amíg azt takarítottuk, hogy a szőrük tövéig vastagon fekete olajosak voltak.
Ekkor még volt itthon kutyasampon, de mondanom sem kell, hogy az semmit sem ért. Azt pedig figyelembe kellett vennem, hogy a kutyáknak nincsenek izzadságmirigyei, tehát ha valami vegyszerrel estem volna nekik, azt nem tudták volna kiizzadni, amiből komoly bajok is lehettek volna. A háztartásomban mindig van folyékony fekete szappan, ami teljesen természetes. Felhígítottam biztos ami biztos alapon egy kancsóban, majd azzal öntöttem le a lányokat. Nem mondom, hogy könnyű menet volt, de alapos dörzsöléssel csodálatosan lejött, viszont láthattam az egyébként hófehér Zarát is 🙂 Ennek köszönhetően már a kutyasampon sem jelent plusz műanyag flakont, illetve beszerzés alatt van egy szilárd fekete szappan, amit csak a kutyák fürdetéséhez fogok használni.
[et_pb_text _builder_version=”4.0.10″ hover_enabled=”0″]

Egészen mostanáig, míg mindezt össze nem írtam, fel sem tűnt, hogy mennyi mindent kellett megváltoztatnunk. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy ezek a megoldások nem kényelmetlenebbek, mint a korábbiak, amennyiben apránként építjük be őket. Kifejezetten sikernek élem meg, hogy az én kutyáim hulladékmentesek!

Pocsaji Csillának, valamint két kutyusának, Zarának és Kisszinek hétköznapi kalandjait az Instagramon tudod követni!