Ebben a bejegyzésben egy úgynevezett képesítőfordítás rövidített változatát olvashatod, amely a Mikro- és makroműanyagok az északi tengerekben élő tengeri fajokban c. tanulmány második fejezete alapján készült. A fordító Szántó-Szabó Melánia környezetkutató, akinek a Szent István Egyetemen folytatott szakfordítói képzésének sikeres befejezéséhez kellett elvégeznie a fordítást. Melánia engem kért fel szakmai konzulensének, amit örömmel elvállaltam, ennek eredményeként olvashatod most fordítását a műanyagok tengerekbe kerüléséről és ennek hatásairól. A teljes és eredeti fordítást ide kattintva találod.

 

A műanyagok szinte mindenütt megtalálhatóak a tengeri környezetben, a városi strandoktól és erősen szennyezett parti vizektől kezdve egészen az elhagyatott szigetekig, a tengerfenékig és a sarkvidékekig. A mikroműanyagokat a nyílt óceán és a zárt tengerek minden élőhelyén (a partokon, a vízfelszínen, a vízoszlopban és a tengerfenéken) kimutatták már. A műanyag környezetre gyakorolt hatása többféle lehet: élőhelyeket pusztíthat, alternatív élőhelyet és táptalajt biztosíthat az élőlények megtelepedéséhez, valamint az élőlények lenyelhetik a műanyagokat. A tengeri élőlények többféle módon kerülhetnek kapcsolatba a mikroműanyagokkal. Ezek a kölcsönhatások számos negatív vagy potenciális hatást eredményezhetnek, amelyeket laboratóriumi vizsgálatok során tanulmányoztak.

A műanyag termékek használatának vitathatatlanul sok előnye van. A gond akkor jelentkezik, amikor a műanyag termékek elérik az élettartamuk végét. A keletkezett szilárdhulladékot megfelelően kezelni kell annak érdekében, hogy ne kerülhessen ki a környezetbe. Az, hogy az eldobott műanyagok milyen mértékben jutnak a környezetbe hulladék formájában, függ a szilárdhulladék-begyűjtés, a hulladékkezelés és a szennyvíztisztító-létesítmények hatékonyságától, de a környezeti feltételek is befolyásolhatják. Előfordulhat, hogy a hulladékkezelési és újrahasznosítási infrastruktúra kapacitása a beérkező hulladék mennyiségéhez viszonyítva nem megfelelő, esetleg nem elég hatékony. Az is előfordul, hogy a fogyasztók megfelelően gondoskodnak a hulladékok elhelyezéséről: újrahasznosító üzemekbe vagy hulladéklerakókra juttatják el azokat, de a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a hulladék kijut a környezetbe. A mikroműanyagok a fogyasztási szokásaink következtében is kikerülhetnek a környezetbe a mikrogyöngyöket tartalmazó kozmetikumok és tisztálkodószerek használata, vagy szintetikus ruhaneműk mosása révén. Ilyenkor a kis műanyagdarabok a berendezés hatékonyságától, a tisztítási fázisok számától és az alkalmazott technológiától függően átjuthatnak a szennyvíztisztító rendszeren. Regionális, országos és nemzetközi szinten eltérhet, hogy a szennyvíztisztító telepekről mennyi mikroszál kerül a környezetbe.

A mikroműanyagok több formában juthatnak a környezetbe. Elsődleges mikroműanyagok azok az anyagok, amelyeket 5 mm-nél kisebb méretben gyártanak. A másodlagos mikroműanyagok úgy alakulnak ki, hogy a nagyobb darabok széttöredeznek a környezetben (például UV-sugárzás hatására, oxidáció és a hullámzás következtében).

Több kutató szerint, a mikro- vagy mikroszkópikus hulladékot is mikroműanyagnak kell tekinteni, például a gumidarabokat és más egyéb polimereket, amelyek szintén káros hatással lehetnek a környezetre és az élőlényekre. Ugyancsak mikroműanyagnak számítanak a gumiabroncs darabok, a közút kopásából származó törmelékek és a műfüvek. A szárazföld, az édesvíz, a torkolatok és a tengerek a tömegtermelés, a tömegfogyasztás és a műanyag hulladékok nem megfelelő kezelése miatt váltak szennyezetté. Becslések szerint 4,8-12,7 millió tonna ilyen típusú műanyag hulladék került a világ óceánjaiba.

 

Makro- és mikroműanyagok forrásai és közlekedési útvonalai a tengeri környezetben.

 

 

A nagyméretű műanyagok szárazföldi eredetű forrásai például az ételes és italos dobozok, a háztartási cikkek, a csomagolások, az építkezések és a turizmus. A műanyagok tengeri eredetű szennyező forrásai pedig a halászati és hajózási ágazatok. Az akvakultúrában alkalmazott eszközök is elsősorban műanyagból készülnek. Amennyiben ezeknek az eszközöknek a karbantartása elmarad vagy megrongálódnak a környezeti viszonyok miatt, jelentős mennyiségű műanyag törmelék keletkezhet. A hajózás során keletkező hajókonyhai és egyéb hulladékok tengerbe ürítése a MARPOL, a tengeri környezet védelméről szóló nemzetközi egyezmény alapján tilos.

A különböző méretű műanyagok tehát többféleképpen juthatnak az óceánba, ugyanakkor nem teljesen ismert, hogy az egyes források mennyire szennyezőek. Napjainkban még nem lehet megbízható mennyiségi összehasonlítást végezni a műanyagterhelések, a szennyezőforrások és -ágazatok között.

A tengeri környezetben a műanyagok a partokon, a vízfelszínen és a vízoszlopban, a tengerfenéken, az üledékekben és az élőlényekben egyaránt megtalálhatók. Azt, hogy a műanyagok hogyan oszlanak szét és viselkednek a tengeri környezetben, befolyásolhatják a műanyagok jellemzői és tulajdonságai, valamint a környezeti viszonyok.

 

Gyakori műanyagfélék, specifikus sűrűségük, piaci részesedésük, példákkal. Ezen értékek függnek a hőmérséklettől és a tenger sótartalmától, valamint a földrajzi elterjedéssel és a vízmélységgel változnak.

 

 

A tengerben úszó műanyagok az Északi-sarktól az Antarktiszig mindenhol előfordulnak. A vízfelszíni lefolyás, az áramlatok és a vízrétegek keveredése felelős azért, hogy a műanyagok az adott óceánon belül és az egyes óceánok között milyen gyorsan és milyen messzire jutnak, valamint azért, hogy a szárazföldről a tengerekbe kerülnek. A nagyobb lebegő tárgyakat a szél a partokra sodorhatja, ezek a tárgyak felhalmozódhatnak a partokon és a távoli óceáni szigeteken, az eredeti forrásuktól jelentős távolságra. Az olyan nagyvárosi és népszerű idegenforgalmi partmenti régiók, ahol nem megfelelő hulladék-ártalmatlanítás és -kezelés, valamint intenzív halászat zajlik, általában bővelkednek a műanyagokban.

A lebegő műanyag törmeléket a szelek és az óceáni áramlatok szállítják a felső vízrétegben. A műanyagok hosszú ideig a vízoszlopban tartózkodhatnak, amíg lesüllyednek a tengerfenékre, vagy lerakódnak a partokon. A lebegő szemét olyan környezeti hatások következtében, mint a tengervíz, napsugárzás és a hullámtevékenység, idővel szétmállik és törékeny lesz. Ezek a darabok végül mikroműanyagokká töredeznek. Az időjárás, a biológiai lerakódás, a szél, a hullám, az áramlat, az árapály jelenség azonban – bizonyos mértékig – összekeverheti a műanyag darabokat a vízoszlopban.

A tengeri eredetű műanyagok általában a part mentén találhatóak. A nagyméretű műanyagok tekintetében ezek a partmenti területek kiemelt figyelmet kaptak. Nehéz azonban az ezeken a területeken talált hulladékok mennyiségét összehasonlítani egymással, mert a különböző módszerek és az adatszolgáltatási mértékegységek (például a hulladékok területenkénti darabszáma vagy az összsúly) különbözőek. Néhány gyakori mintázat azonban megfigyelhető: nem meglepően főként a városi és turisztikai övezetek közelében jelentkezik nagyobb hulladékterhelés. Az áradások és heves időjárási események szintén növelik a parton talált hulladékok darabszámát. Ennek oka az, hogy a szállítás következtében egyre nagyobb mennyiségben kerülnek a hulladékok a partra, vagy nagyobb mennyiségben rakódnak le dagály és viharok után. A tengerpart-megfigyelő rendszerek szolgáltatják a legátfogóbb adatokat a műanyagokról, jelenleg azonban nehéz számszerűsíteni a mikroműanyagok szintjét a partokon, bár regionális és helyi szinten néhány példa rendelkezésre áll. A tengerpartokon nem csak a felszínen, hanem eltemetve is találhatók műanyagok. A makro- és mikroműanyagok partokra gyakorolt ökológiai hatásai jelenleg nem tisztázottak.

 

 

A műanyagok hatása

 

Környezetre gyakorolt hatás

A nagyméretű műanyag darabok befolyásolhatják az élőhelyek minőségét. Negatívan befolyásolják például a tengeri élővilágot, a fenéklakó életközösségekre lehetnek káros hatással, vagy oxigénhiányos állapotot idézhetnek elő az üledékben. A műanyagok számos faj számára élőhelyként is szolgálhatnak. A lebegő műanyagon a tengeri élőlények változatos életközösségei, például a gerinctelenek és a mikrobák telepedhetnek meg. A mikroműanyagokon úgynevezett biofilmek képződhetnek vagy kolóniák alakulhatnak ki, mert a műanyagok felülete szerves tápanyagokat köt meg, ez pedig vonzza a mikrobiális szervezeteket. Ha az élőlények megtelepednek a lebegő műanyagokon, befolyásolhatják azok lebegőképességét és aprózódását. A műanyag pedig segíti az úszó életközösségek elterjedését az óceáni élőhelyek között.

 

Élőlényekre gyakorolt hatás

A média egyre nagyobb figyelmet szentel a műanyagok élőlényekre gyakorolt hatásának. A műanyagok lenyelése, illetve a halászeszközökbe vagy háztartási termékekbe történő belegabalyodás rendkívül szembetűnő probléma, hiszen látványos képekkel, lesoványodott vagy elhullott egyedek bemutatásával szemléltetik.
Korábban a teknősök, madarak és emlősök hulladékban történő fennakadása kapta a legnagyobb figyelmet, manapság azonban a többi fajra gyakorolt hatása is egyre nyilvánvalóbbá válik. Ezáltal a műanyag-szennyezés kérdése kiemelt figyelmet kap mind a populáris médiában, mind pedig a tudományos publikációkban.

Lenyelés

A lenyelés hatása kevésbé látványos, mint a hulladékba történő belegabalyodás; számos fajról kiderült, hogy műanyagot nyel le. A műanyag lenyelése összefügghet az egyes fajok táplálkozási szokásaival. Szándékos lenyelés akkor fordul elő, ha az állat potenciális tápláléknak tekinti a műanyagot a táplálkozás során, például ha a műanyagdarab hasonlít a zsákmányukhoz.

A véletlenszerű lenyelés táplálkozási mechanizmusokkal is összefügghet. A sziláscetek például nagy mennyiségű vizet szűrnek meg, és nem képesek különbséget tenni a plankton és a mikroműanyagok között, míg a fogascetek akkor nyelhetnek le műanyagot, ha azt a zsákmányuknak tekintik. Tehát a különböző fajok táplálkozási stratégiái befolyásolják az állat és a műanyag viszonyát, és a lenyelés gyakorisága a különböző táplálékszerzési technikáktól vagy prédafajoktól függően fajonként eltérhet. Bár a mindenevő ragadozók és a filtrálók hajlamosak leginkább a műanyag lenyelésére, számos példa van a szelektíven táplálkozók műanyag-bevitelére is.

Másodlagos lenyelés történik abban az esetben, ha az állatok olyan zsákmányokat fogyasztanak, amelyek korábban már nyeltek le műanyagtörmeléket. Ez vonatkozhat például a tengeri madarakra, a halakra, a rákokra és a fókákra.

A műanyag lenyelésének hatásaival azóta kezdtek el alaposabban foglalkozni a kutatók, amióta először utaltak arra, hogy a műanyagok befolyásolják az élőlényeket.

 

A műanyag lenyelése különböző tengeri fajok esetében.

 

 

A lenyelés hatásai halakra és gerinctelenekre laboratóriumi vizsgálatok alapján

A műanyagoknak, különösen a mikroműanyagoknak olyan tulajdonságai vannak, amelyek miatt képesek elnyelni a környezetben jelen lévő hidrofób szerves szennyezőanyagokat. A mikroműanyagokban a leggyakrabban a DDT, PAH és PCB vegyületeket azonosították. Ezek a vegyületek tartósan fennmaradnak a környezetben, mivel ellenállnak a környezeti lebomlásnak, így átjuthatnak a tengeri élőlényekbe. Számos kutató azonban azt állítja, hogy a környezetben jelen lévő többi szennyezőforráshoz képest a tartósan fennmaradni képes szerves szennyezők kevésbé veszélyesek az élőlényekre.

Úgy tűnik, hogy a halak megbirkóznak a nem emészthető anyagok lenyelésével; alkalmazkodtak a folyamathoz és képesek kiválasztani az emészthetetlen anyagokat, például a homokot is. Ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy a halak keringési rendszerében nanométer nagyságrendű műanyag részecskék találhatók, amelyek átkerültek a halak májába is. Más kutatók továbbá azt találták, hogy a nanorészecskék képesek megváltoztatni a halak anyagcseréjét.

 

Társadalomra és gazdaságra gyakorolt hatás

A műanyagoknak lehetnek társadalmi és gazdasági hatásai és esztétikai következményei is. Gondoljunk csak bele, a látogatók nem szívesen mennek olyan helyre, ahol a tengerpartot műanyag hulladék borítja. Mindemellett a műanyagoknak közvetlen és közvetett hatásai lehetnek a testi és mentális egészségünkre. Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben található mikroműanyagok lehetséges fizikai kockázatait vizsgáló jelenlegi kutatások alapján elképzelhető, hogy a fogyasztók, akik felismerték a mikroműanyagok hatásainak veszélyét, másként viszonyulnak a tengeri eredetű ételekhez. Bár a mikroműanyagok humán egészségügyi kockázatai jelenleg nem ismertek, a mikroműanyag-fogyasztástól való „félelem” megváltoztathatja a fogyasztók magatartását a tengeri eredetű ételekkel szemben.

 

Mikro- és makroműanyagok az északi tengerekben élő tengeri fajokban c. tanulmány második fejezetének teljes, eredeti fordítását ide kattintva találod.