Beszéljünk egy kicsit erről a képről és annak üzenetéről!

Forog bennem már egy ideje, hogy előhozzam-e újra a témát, de most Bea (Johnson) megadta az utolsó löketet azzal, hogy posztolta ezt a képet az oldalán.
Szóval.
Egyre több ilyen képet látok.
Zero waste essentials; ahhoz hogy hulladékmentesen élj vedd meg ezeket; és társai.

Amennyiben ezeket a képeket, valamint felhívásokat a helyükön tudjuk kezelni, úgy, nos, azt tudom mondani, hogy nagyon is hasznosak lehetnek.
Csak kár, hogy nem ezt látom, ez a ritkábbik eset.
A gyakoribb az, hogy az ember a homlokára csap: ‘nahát, fú, tényleg, meg kell szabadulnom a műanyag dobozoktól és fém tárolókat beszereznem! Ettől leszek zero waste!’
Nem! Nem ettől leszel!
Azt látom, hogy aki nem cseréli le a műanyag dobozait, és ezt meg is mutatja, annak érkeznek a finomabb-keményebb beszólások.
Indul a bűntudatkeltés, egymás kioktatása.
4,5 éve vágtam bele ebbe az egészbe, és ez idő alatt konkrétan egyetlen egy nem hogy fém, de egyéb ételtárolót sem vásároltam, mert még mindig van bőven a régi, tökéletesen használható műanyagokból. Majd ha azok elhasználódtak, ha már tényleg szükségem lesz a fém/üveg tárolókra, majd akkor fogok beszerezni azokat.

Elképesztőnek találom, hogy egy olyan szűk közösségen belül, mint a hulladékcsökkentésre / környezettudatosságra törekvőkön belül is megy a “ki csinálja jobban” verseny.
Nem verseny!
Mindenkinek egyéni az útja, egyéni az élete, egyéniek az igényei, szükségletei.
Biztos vagyok benne, hogy Te is használsz olyan eszközöket hulladékcsökkentési céllal, amire nekem pont semmi szükségem.
Ahogy én is használok valószínűleg olyan eszközöket, amikre pedig neked nincs szükséged.
Sőt, tuti, hogy a Körforrás webshop kínálatában is találsz olyan eszközöket, amikre egyáltalán nincs szükséged.
Mert nem olyan az életviteled, mert jó neked a kiürült befőttes üveg is, mert még van egy csomó meglévő tárgyad ami megfelel a célnak, mert a szomszéd nénitől tudsz kapni használtan, stb…

Szóval lássuk ezt a képet.
Bea lehúzta róla azokat, amiket teljesen feleslegesnek lát, nézzünk meg néhányat ezek közül, már csak azért is, mert nem minden ennyire fekete vagy fehér:

• Cekker táska: ezt speciel én sem értem, azon túl, hogy jól néz ki a fotókon, funkciója szempontjából nem látom hol illeszkedik a zero waste elképzelésbe, ha egyszer jó ugyanerre az a vászontáska is, amit még ezer más módon is fel tudsz használni. (a kisebb, zsinóros cekker változatnak abszolút látom létjogosultságát, hiszen előny, hogy a pénztáros láthatja, mit tartalmaz, a nagyobb, vállra akasztható vet fel bennem kérdéseket)
• Kávéspohár: nekem van külön kávéspoharam, épp a napokban írtam róla Instagramon, hogy miért. Ha ma kezdenék bele a hulladékcsökkentésbe, már nem szereznék be, mert nem lenne rá kifejezetten szükségem, másképp telnek a napjaim, mint 5 évvel ezelőtt.
• Kulacs: ezt nem húzta le a képről, pedig a kávéspohár példájánál maradva simán megtehette volna. Mire gondolok? Nem kötelező kulacsnak kinevezett kulacsot vásárolni, ha a kiürült gyümölcsös üveg, csatos üveg is megfelel valakinek.
• Szívószál, hűtősapka, méhviaszos kendő: hacsak nincs valakinek problémája a pohárból ivással (pl. herpesz), akkor a szívószál magyarázatra sem szorul, miért került le a listáról. A hűtősapka helyettesíthető meglévő tányérral, fedővel. A méhviaszos kendő meglévő dobozzal, vagy tartósabb, hosszabb élettartamú szendvicscsomagolóval.
• És még lehetne folytatni.

Összefoglalva tehát ami a lényeg, hogy a fókuszt ne veszítsük szem elől.
A zero waste lényege az önkéntes egyszerűségen keresztül vezető szemét- és hulladékcsökkentés, hogy egyéni szinten környezettudatosabb életvitelt tudjunk folytatni, hozzájárulva ezzel az élhetőbb jövőhöz.

Ebbe azonban a túlfogyasztás átcsoportosítása nem fér bele. 
A jelenlegi környezeti problémáink egyik fő gócpontja az, hogy túlfogyasztunk (majd ebből következően pazarolunk), olyan mértékben, hogy azzal kizsákmányoljuk a Földet, az erőforrásainkat és ezzel hosszú távon saját magunkat is.
A zero waste elsődleges célkitűzése a gyökerénél fogja meg ezt a problémát: a kevesebb, az ésszerűbb fogyasztással. A szükségesre való koncentrálással. Az egyszerűsítéssel.
Azzal az egyszerűsítéssel, ami hozzájárul ahhoz, hogy ne csak a kukánk lélegezzen fel, hanem mi is a saját túlterhelt életünkben.
Ha jól csinálod, letisztul a kép.
Kevesebb lesz a zaj.
A nyomasztó döntéshelyzet.
Közelebb jutsz önmagadhoz, a valós szükségleteidhez, az értékrendedhez.
Azonban ha a hulladékmentes törekvést divathullám szintjén lovagoljuk meg, mindenféle átgondoltság, tudatosság és lélek nélkül, akkor se környezetileg, se emberileg nem lépünk előrébb. A “zöld vagyok” életérzés látszatra megvásárolható, egyre menőbb vele villogni is (végre!), ezen azonban előbb-utóbb érdemes túllépni, belső munkával párosítani és elmozdulni afelé, hogy tudatos vásárlóvá válva ne dőljünk be mindennek, amire odabiggyesztik a zero waste címkét.

——-
Ha van kedved, írd meg hozzászólásban a véleményed (köszönöm, hogy megértéssel fordultok egymás felé)!

Az eredeti írás a Hulladékmentes.hu Facebook-oldalán jelent meg.