Valahányszor szóba kerül, mit hogyan és mennyi idő alatt változtattam meg az életvitelemben a zero waste irányba, kicsit bajban vagyok, mert az emlékeimből kell összeraknom a választ.

A Körforrást jóval azután indítottam, hogy nekiláttam a hulladékmentes törekvésnek: 2014 őszén vágtam bele a kísérletbe, aminek az volt a célja, hogy kiderüljön, a zero waste valós alternatíva-e, de már évekkel azelőtt is igyekeztem környezettudatosabb döntéseket hozni. Ehhez képest ezt az oldalt csak 2016 év elején indítottam útjára, miután számomra is kiderült, hogy igen, a zero waste életmód egy átlag magyar ember számára is szorosan megközelíthető, és ráadásul élhető alternatíva.

Így 2016 elején már csak a finomhangolások voltak hátra, azok, amiket addig nem esett jól meglépni: például a textil zsebkendőre váltás, vagy a körömlakkozás teljes elhagyása.

Sokan kértétek már tőlem, hogy meséljem el miket használtam, hogyan hagytam el a flakonos samponokat, milyen akadályokkal találkoztam. Lássuk!

Az első próbálkozások

A minap dobott fel nekem egy emléket a Facebook: 2015 februárjában szeleteltem fel az első saját készítésű samponszappan tömbömet, aminek aztán még hetekig száradnia kellett, hogy ki tudjam váltani a flakonos samponokat és balzsamokat a segítségével.

Ezzel a képpel emlékeztetett a közösségi oldal arra, hogy volt idő mikor kísérleteztem a saját készítésű samponszappanokkal is.

Ekkoriban hobbi szinten rengeteg szappant és kozmetikumot készítettem saját kezűleg és már jó ideje kísérleteztem az alternatív hajmosási megoldásokkal, ezért nem volt kérdéses, hogy a samponszappannal is megpróbálkozom.

A szappannal a szódabikarbónás hajmosást szerettem volna leváltani, mivel nem voltam vele megelégedve. Eleinte úgy tűnt beválik, de néhány alkalom után azt tapasztaltam, hogy könnyebben korpásodik a fejbőröm, elnehezedik, és nehezen fésülhetővé válik a hajam. Hosszú távon mindez párosult a hajszárazsággal és a hajvégek drasztikus töredezésével. Utóbbira különösen érzékeny voltam a hosszú, kb. derékig érő hajam miatt.

Viszont nem tudtam, hogy mi lehet a probléma fő forrása és a tünetek is alattomosan, lassan jelentkeztek: több mint 10 éves hajfestési procedúrát hagytam abba (szőkére melíroztattam a hajam 16 éves korom óta), mert le szerettem volna növeszteni a festést és viszontlátni a saját színemet. Mivel a sötétbarna-világosszőke árnyalatokat túlságosan kontrasztosnak találtam, ezért növényi hajfestést alkalmaztam átmeneti megoldásnak. Házilag készítettem hennából és indigóból álló keveréket, ezzel festettem be a hajam átlagosan havonta egyszer, így a lenövés kevésbé volt feltűnő.

A hennás-indigós váltást megelőzően kezdtem el használni a szódabikarbónát hajmosási célra. Hosszas kutakodást és kérdezősködést követően ez tűnt a leghatékonyabb, természetesebb és egyben pénztárcabarátabb módnak arra, hogy felkészítsem a növényi festésre a hajamat és ennek eredménye egységes, igényes lehessen.

A hajfestés egyszerű és eredményes volt, a hajam állapota azonban néhány hét elteltével elkezdett rohamosan romlani. Mivel a hennás-indigós festéseket követően mindig jobb tapintású, könnyebben kezelhető volt a hajam, ezért a szódabikarbónára gyanakodtam. Mégis, egészen addig nem hagytam fel a szódabikarbóna használatával (ha már nagyon elegem volt, kénsamponnal ellensúlyoztam az állapotokat), míg egy fodrász rám nem szólt. Figyelmeztetett, hogy nem tudja mit csinálok a hajammal, de ha így haladok tovább, vállig vissza fog törni hamarosan és mihamarabbi keratinos mélyápolást javasolt.

Egy héten belül teljesen elhagytam a szódabikarbónával való hajmosást és megfogadtam, többé nem hiszek a „csak meg kell szoknia a hajadnak” jellegű tanácsoknak. Egészen egyszerűen nem válik be mindenkinek ugyanaz. Az igaz, hogy az ilyen jellegű váltások esetében ritkán várható az azonnali csodás eredmény, de ha egy hónapot követően sem javul egy cseppet sem a helyzet, akkor valószínűleg arról van szó, hogy az az adott megoldás neked nem vált be és kész, lehet próbálkozni mással.

Mivel már a fodrász intelme előtt is kezdett tele lenni a puttonyom a szódabikarbónás mosások eredményével, ezért hagytam magamnak néhány hét pihenőt, mielőtt folytattam volna a kísérletezést mással. A szakember tanácsát a keratinos ápolást illetően mindenesetre megfogadtam, de nem úgy, ahogyan ő gondolta: méregdrága kezelések helyett kutyultam magamnak házilag sampont és balzsamot.
Ezek közül különösen egy keratinos tápláló hajbalzsam vált be, néhány használatot követően újjá varázsolta a hajam szerkezetét. Viszont az elkészítéséhez szükséges alapanyagok miatt elég sok hulladékom keletkezett továbbra is, ezért néhány hét pihenést követően újra elkezdtem kísérletezni, ezúttal már a samponszappanokkal.

Samponszappan kísérletek

Elsőként egy hazai natúrkozmetikum márka samponszappanjait próbáltam ki: a rozmaringosat, a mentás-teafásat és a Holt-tengeri iszaposat is. Mindet, mert nekem végül egyik sem vált be.

Sokáig jónak tűntek, ajánlottam is mindenfelé, hogy milyen jól működnek, aztán egy idő után azt vettem észre, hogy már nem eléggé hatékony a hajmosás. Mintha hozzászokott volna a hajam egyenként mindegyik szappanhoz. Elkezdett nehezebben kifésülhetővé válni, elnehezedni, majd zsíros hatású maradni, mintha csak bevizeztem volna a hajamat, de a mosási procedúráról elfeledkeztem volna.

A hajmosást mindig úgy végeztem el, ahogy a lenti videóban is láthatod (csak még lenmagzselé nélkül, egyszerűen almaecettel öblítve, ami ha nem bizonyult elegendőnek, az említett házilag kevert keratinos hajbalzsamot használtam). Valahányszor a samponszappanos mosások kudarcba fulladtak, mindig gyógyszertárban vásárolt kénsamponnal és a saját készítésű keratinos balzsammal élesztettem újra a hajamat.

Az első próbálkozásokat követően a saját készítésű samponszappanommal kísérleteztem, ami néhány hét használatot követően elkezdte szárítani a hajamat, ezért ezt is elhagytam (ellenben Istvánnak bevált, ő használta el ezeket végül).

Ekkoriban három márka hajmosáshoz alkalmazható termékeit ajánlották nekem egyre többen:

• egy piacvezető szappanos cég samponszappanát,
• egy hazai kézműves gyógynövényes samponszappanát,
• illetve egy nemzetközi natúrkozmetikumos cég szilárd samponjait.

Utóbbit, a szilárd samponokat nem próbáltam ki, mert nekem már többször okoztak problémát ennek a cégnek a termékei (vörösödő, viszkető bőrirritációt) és ezen felül mindegyik sampon tartalmazott SLS-t, valamint számtalan színező- és illatosító összetevőt, de volt, amiben a PEG-ek, a propilén-glikol, és a „parfüm” is szerepelt, amik mind fokozhatják az allergizáló eredményt. Nekem a váltással nem csak a hulladékcsökkentés volt a célom, hanem a minél természetesebb hajmosás elérése is, bőr- és környezetbarát összetevőkkel, amibe az előbb említett összetevők miatt ez nem fért bele.

A piacvezető szappanos cég szappanjához nagy reményeket fűztem, azonban végül ez sem vált be: nagyon gyorsan fogyott és sosem lett tőle igazán felszabadultan tiszta és jó érzetű a hajam.

A kézműves gyógynövényes samponszappanja nagyszerűen bevált, azonban óriásit csalódtam mikor kézhez kaptam: a csomagoláson feltüntetett összetevők között kitüntetett helyen szerepelt a pálmaolaj, ami a honlapon nem volt feltüntetve, sőt egyenesen a pálmaolajmentes szappanok kategóriában szerepelt. Ezért bár bevált, de miután elfogyott, nem pótoltam.

Ezt követően találtam rá a Borza márka samponszappanjaira, amik végre elhozták azt az eredményt, amire már olyan rég vártam. A legjobban a gyógynövényes-teafás szappannal voltam megelégedve és a Borzás szappanok voltak azok, amik Istvánnak is egyből elnyerték a tetszését. Hosszú hónapokig használtuk, úgy tűnt a hajunk sem szokja meg az alkalmazását, így végre megvolt a nyerő szappan. Eszem ágában sem volt tovább keresgélni, örültem neki, hogy annyi kísérletezés eredményeként végre megvan a nagybetűs megoldás.

Végül azért próbáltam ki mégis a Napvirág márka ricinus- és dióolajos samponszappanját, mert szerettem volna a körforrás webshop kínálatában látni egy olyan hazai készítésű samponszappant, ami nem csak jól használható, hanem műanyagmentes a csomagolása is (a Borza ekkoriban még műanyagba csomagolt, amit azóta papírra váltottak).

A Napvirág samponszappant sokan dicsérték, ezért kipróbáltam mielőtt a webshop kínálatába emeltem volna. Nem gondoltam, hogy a Borza szappanjait felül lehet múlni, de megdöbbenésemre a Napvirágnak sikerült. Innentől kezdve kizárólag ezt a ricinus-dióolajos samponszappant használtuk Istvánnal közösen, ezzel mutattam be a szappanos hajmosás menetét is az erről készült videómban.

Viszlát samponszappan, helló szilárd sampon!

Végül 2018 decemberében a Napvirág samponszappanjának is búcsút intettem, mert ismét kísérletezésbe fogtam. Szerettem volna, ha elérhető lenne nálunk egy megbízható összetevőkből álló, hazai készítésű szilárd sampon, ezért kipróbáltam a Fleur de lin szilárd samponját, ami teljesen elvarázsolt.

Ecetes öblítés és lenmagzselé használata nélkül, pusztán a szilárd sampont használva azonnali és tökéletes eredményt értem el vele. Jól tisztított, könnyű és gyors volt használni, kifésülhető volt a hajam és makulátlan lett a fejbőröm. Eleinte István óvakodott tőle: „a Napvirágé bevált, minek próbáljak ki egy újabbat, majd te megmondod jó-e”, de miután tett egy kísérletet azonnal kijelentette, hogy mostantól csak ezt szeretné használni. 🙂

Az első szilárd samponunkat két hónapja használjuk ketten, még kb. a negyede megvan, ami egészen meglepő az apró mérete ellenére. Jelenleg úgy tűnik, hogy maradunk is ennél a megoldásnál, mert a samponszappanoknál is egyszerűbb, kényelmesebb a használata és tökéletesen tisztít.
[Így 4 évvel később pedig kijelenthetem: számunkra ez a nagybetűs szilárd sampon, azóta sem használunk mást. Sokan vagytok még hozzánk hasonlóan, ezért elérhető már a nagy, vagyis dupla akkora méretű sampon is a webshopban, itt találod: nagy méretű Fleur de lin szilárd sampon ]

Te kipróbáltál már valamilyen alternatív hajmosási módszert a műanyag flakonos, kétes összetevőjű samponok és balzsamok helyett? Szódabikarbónát, tojássárgáját, rozslisztet, szappant, bármi egyebet? Oszd meg velem a tapasztalataidat hozzászólásban!