Egy korábbi cikkünkben a fogyasztási szokásokról volt szó, ahol említésképp már szóba jött az önkéntes egyszerűség, azaz ismertebb nevén minimalizmus is. Itt persze nem az építészetből jól ismert minimalizmusra gondolunk, hanem arra az életstílusra, amit ha elsajátítunk, nem csupán a lakásunkat, de a teljes életvitelünket le tudjuk egyszerűsíteni.

Pedzegettük már, hogy miként lehet nekünk is előnyös az, ha tudatosan, a részletekre is odafigyelve válunk a fogyasztói társadalom részévé. Ebben a cikkben arról lesz szó, hogy milyen hatása van az életünkre annak, ha a tudatosság a mennyiségre, a minőségre és a környezettudatosságra egyaránt kiterjed fogyasztási szokásainkban.

Csomagolás, csomagolás mindenütt

Nézzük meg először, hogyan kapcsolódik a minimalizmus a hulladékmentességhez! Ha bármilyen okból beleástad már magad a fenntartható életmódba, a hulladékmentességbe akkor előbb-utóbb akár egy boltban, akár egy kevésbé tudatos ismerős otthonában szinte biztosan felötlött már benned: „Minek ez a sok felesleges vacak?”

Amikor ugyanis mi magunk kezdjük el irányítani azt, hogy milyen márkájú, eredetű, összetételű termékeket veszünk meg, akkor általában valamilyen kritériumrendszer mentén tesszük ezt. Több hazait vásárolunk hogy az importálással járó terhelést csökkentsük. Esetleg közeli kistermelőktől szerzünk be, hogy csomagolás-, vegyszer-, és erőszakmentesen juthassunk hozzá a szükséges dolgokhoz. Vagy közvetlenül a készítőtől veszünk meg bizonyos dolgokat, hogy így hassunk a tömegtermelés ellen.

Ezek a kritériumok sok esetben generalizálódhatnak, azaz általánosodhatnak. Az önkéntes egyszerűségben a hangsúly a szükségességen van, de a beszerzés módja is lényeges lehet. A mindennapi bevásárlás elemei is megakadnak a kezünkben. Milyen fenntartható alternatívával lehetne kiváltani? Meg lehet-e venni valahol csomagolásmentesen? Sokszor pedig még az a kérdés is felmerül, hogy egyáltalán szükségünk van-e rá. Így válik az átlagfogyasztóból ízig-vérig tudatos fogyasztó.

Amikor a valós szükségleteinknek megfelelően vásárolunk, gyakorlatilag visszanyerjük a kontrollt az életünk fölött. Nem a reklámok mondják meg, hogy mire van szükségünk, hanem mi magunk. Nem a tárgyaink, eszközeink birtokolnak, hanem mi birtokolhatjuk azokat.

A kevesebb több pszichológiája

Sokan döntenek úgy teljesen önként, hogy egyszerűbben, kevesebb tárggyal, kevesebb fogyasztással élik az életüket. Ezt a szaknyelv önkéntes egyszerűségnek nevezi. Egy ellenpontként jelenik meg ez a mozgalom abban a világban, ahol villódzó fények, színes plakátok, rohanó emberek és az állandó változás vesz körül minket.

A minimalizmusnak nem csupán a fogyasztásra, a pénztárcánkra van hatása. Természetesen a társadalmi elvárások alól nehezebb kibújni, de a valós és a vélt elvárások elkülönítése sokkal könnyebb, ha a tárgyi fogyasztásokhoz hasonlóan itt is felállítunk egy fontossági és kényelmi sorrendet. Ahelyett tehát, hogy egyszerre akarnánk a legkiválóbb dolgozók, nők/férfiak, szülők, gyerekek, testvérek, szomszédok stb. lenni, felismerjük ennek lehetetlenségét és hiányosságainkkal együtt tudjuk elfogadni a helyzetünket. Ekkor könnyebben kiugrunk a napi mókuskerékből, kevesebbszer használjuk a „kell” szót és inkább a saját igényeink szerint alakítjuk az életet.

Faék egyszerűségű pszichológiai tény, hogy kevesebb dologra jobban tudjuk koncentrálni a figyelmünket. Sok általunk fontosnak vélt dolog – legyenek ezek tárgyi javak, vagy gondoljunk akár a közösségi médiában fel-feltörő információéhségünkre –, csupán arra jó, hogy szétterítse a figyelmünket. Amikor nincs ezer dolog, amire figyelni kell, csupán a legfontosabbak, hiszen megtanultunk priorizálni, akkor időnk van elmélyedni egy-egy teendőben: hatékonyabban munkát végezni, igazán flowba kerülni a hobbink végzésekor vagy minőségi időt tölteni szeretteinkkel.

Különösen fontos és érvényes ez a gyermekekre nézve. A különböző figyelemzavaros diagnózisok száma folyamatosan növekszik. A túlfogyasztást, „túllövést” már igen korai életkorban meg lehet tapasztalni. Az a gyermek, akinek annyi játéka van, hogy ő maga sem tudja számon tartani, könnyen megszokhatja ezt a túlingerlést, s ez hatással van figyelmi képességeire, későbbi fogyasztási szokásaira is. Érdemes tehát szülőként inkább kevesebb, egyszerűbb és kevésbé egyértelmű játékot venni csemetéinknek – természetesen ezeket is csomagolásmentesen: használtan vagy a készítőtől.

Út az egyszerűbb, de tartalmasabb élet felé

„De jó is lenne, ha megtehetnénk, hogy lelassulunk.” Többször olvasni arról, hogy úgy vélekednek, hogy a lassabb élettempó és az önkéntes egyszerűség a felső tízezer kiváltsága. Valóban könnyebb lehet kevesebb dologra figyelni úgy, hogy több tulajdonunk, cégünk, ingóságunk és ingatlanunk van? Aligha. A kulcs nem a birtokolt tárgyak mennyiségében, hanem a felesleges szükségletek redukálásában rejlik. A saját társadalmi-pénzügyi szintjén mindenki „nyomorog”. Többre vágyik, szebbre, jobbra és kevés neki a nap 24 órája. Érdemes elgondolkodnunk, hogy további vagyonra vagy inkább szemléletváltásra van szükségünk ahhoz, hogy lassabb, nyugodtabb és egyszerűbb életet élhessünk.

A lassabb és egyszerűbb életbe sosem késő belekezdeni. Akár hirtelen válunk meg felhalmozott kacatainktól, akár apró lépésekben, naponta ajándékozunk/adományozunk el dolgokat, amikre nincsen szükségünk, abban biztosak lehetünk, hogy a hatás nem marad el. A lommal teli padlás helyett apránként mi magunk töltődünk fel élményekkel és emlékekkel. Mélyebb önismerethez is vezet, ha tudjuk, mik számunkra az igazán fontos dolgok, nem beszélve az ökológiai lábnyomunk méretéről. Bátran fogyasszunk kevesebbet és éljünk többet!