Szeretünk játszani, ez felnőtt korunkra sem változik. Ki ne kezdett volna már bele valamilyen internetes kihívásba? A hulladékmentességhez kapcsolódó egyik legismertebb kihívás a műanyagmentes július. Miért olyan fontos akció ez a fenntarthatóság szempontjából? Miért is nagyobb az esélye annak, hogy egy ilyen kihívás alatt „elcsábulunk” és a későbbiekben is egy környezetkímélőbb alternatívát választunk? Az alábbiakban a műanyagmentes július sikerének titkát vizsgáljuk.

 

Birtoklás, értékek

Ismerjük az érzést, amikor megveszünk, megszerzünk valamit – legyen ez egy fast fashion termék vagy akár egy antik bútor – és onnantól a mienk. Mindenkinek mást jelent egy-egy tárgy birtoklása. Bizonyos kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy az anyagi értelemben vett birtoklás egy emberi érték, amely valahol megtalálható mindenki értékrendjében. Az anyagiasabb személyek számára fontosabb a javak szerzése és birtoklása. A tárgyakhoz, anyagiakhoz fűződő viszonyaik miatt az ő életük összetett és bonyolult, és általában kevésbé elégedettebbek az életükkel.

 

Tény, hogy általában szeretünk tárgyakat birtokolni. Evolúciós gyökere van annak, hogy megszerezni, birtokolni valamit a társadalmi státuszunkat emeli, a túlélés esélyét növeli. Magával a birtoklással persze nincsen semmi gond addig, amíg tudatában vagyunk az ezt irányító mechanizmusoknak, és kontrollálni tudjuk ezeket. Szociálpszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a birtoklás hatása milyen messzire vezet. Lássunk néhány érdekes kísérleti eredményt ezzel kapcsolatban:

  • A birtokunkban lévő tárgyak értékét magasabbnak érezzük, mintha ugyanaz a tárgy a másé lenne.
  • Egy birtokolt tárgy elvesztése kellemetlenebbül érint, mint amekkora öröm a megszerzése.
  • Ha egyszerre válunk meg több tárgytól, az kisebb veszteségélménnyel jár, mintha külön-külön tennénk.

 

Kapcsolat a tárgyakkal

A pszichológiában a tárgykapcsolat-elméletek írják le azt a jelenséget, ahogyan bizonyos tárgyakhoz – bár eredeti kontextusban ez többnyire személyeket jelent – kapcsolódunk. Ilyen kapcsolat a kötődés, a ragaszkodás, a szeretet és a birtoklás vagy hatalom is. Amiről mindenképpen érdemes beszélni az az, hogy tárgyaink, és hozzájuk fűződő viszonyunk meghatározóak.

Azt, hogy kinek mit jelent egy-egy tárgy, ez sok dologtól függ. Tárgyaink sokszor nemcsak az elsődleges funkciójukat töltik be az életünkben. Szimbólumok, státuszelemek lehetnek, fontos emlékek vagy valaminek a jelképei. Az is előfordul, hogy mi tulajdonítunk másodlagos jelentést egy-egy tárgyunknak. Gondoljunk bele: vannak nőies, férfias tárgyak, vidámak vagy komorak, a határok pedig nem mindig élesek. Előfordul, hogy azért vesszük körbe magunkat bizonyos tárgyakkal, hogy a hozzájuk kapcsolt tulajdonságot a magunkénak érezhessük.

 

Tárgyakkal tesszük egyedivé otthonunkat, irodánkat, de még a vonaton utazva is olyan holmikat pakolunk ki magunk elé a kis asztalkára, ami rólunk, a személyiségünkről árulkodik. Birtokolt dolgaink tehát énünk kiterjesztett részeiként értelmezhetők. Miért is jó ez? Könnyebbé teszi a kapcsolódást az emberekkel, bizalmat ébresztünk másokban. Mellékesen elgondolkozhatunk, hogy az eldobható tucattárgyak mit árulnak el használójukról –, ha ugyan elárulnak bármit is.

 

Eldobhatóság, eldobható kultúra

Mi a helyzet ezekkel a jelenségekkel a fogyasztói kultúrában? Beszéltünk már a túlfogyasztásról korábbi írásokban. A tárgyaltak alapján pedig nem nehéz összerakni a kapcsolatot: ha egy-egy tárgyat nem birtokolhatunk sokáig – mert egy használat után megválunk tőlük –, akkor ismét be kell szereznünk. Nemcsak a funkciója miatt, hanem maga a birtoklás miatt is.

Természetesen számos olyan – nem csak pszichológiai – jelenség van, ami meggátol bennünket ebben. Egészen elterjedt fogalom már a tervezett elavulás, mégis keveset gondolunk arra, mit tehetnénk ez ellen. Kevéssé tudjuk, hogy a körkörös gazdaság milyen új megoldásokat rejthet. A „egyszerűbb és olcsóbb, ha újat veszünk, nem érdemes ezt már megjavítani” szemlélet helyett lehetünk körültekintőbbek minőség terén a vásárlás során, valamint olyan terméket érdemes választanunk, ahol bízunk a gyártóban, esetleg a gyártó, forgalmazó kommunikációjában megtaláljuk, hogy hol, ki, hogyan javítja meg a terméket, vagy mi magunk mit tehetünk a hosszabb élettartam érdekében.

A fő probléma mégis az, hogy az eldobhatóság generalizálódik. Mit is jelent ez pontosan? Ahogyan eldobjuk a szívószálainkat, borotváinkat és a kerti parti komplett étkészletét, ez a cselekvés megszokássá válik, ugyanerre a mintára könnyedén eldobjuk a barátainkat vagy üzleti partnereinket. Emberi kapcsolatainkban, barátságainkban pedig legalább olyan fontos a fenntarthatóság, mint a gazdasági fejlődésben.

A műanyagmentes július és hasonló kihívások azért nagyon hasznosak, mert egy rövid időszakban, gyakorlatilag tét nélkül kipróbálhatunk egy eddig ismeretlen, jelen esetben egy környezetkímélőbb életmódot. A fent említett jelenség a birtoklással és a személyiség kiterjesztésére irányuló igénnyel kapcsolatban pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy hónap alatt megtaláljuk a „kedvenc” csomagolásmentes üzletünket, egy olyan natúrkozmetikumot, ami finom illatú és be is válik, vagy hozzászokjunk, hogy saját bögrébe kérjük az elviteles kávét.

 

Pszichológiai szempontból az élmények fogyasztása pozitívabb hatással van az életünkre, mint a tárgyak szerzése. Egy kihívás teljesítése, egy játék pont olyan élménnyel gazdagíthatja a lelkünket, amivel nagyobb örömöt tapasztalhatunk meg, mint tárgyak szerzésével. Ha pedig tehetjük, keressünk hozzá társakat, hiszen az élmény megosztása és egymás biztatása növeli az örömöt és borítékolja a sikeres teljesítést.

Kertész Tamara munka- és szervezetpszichológus, kezdő zerowaste-anyuka. Hivatásában szervezetfejlesztéssel, tréningekkel és karrier tanácsadással foglalkozik, valamint a Mindset Pszichológia szakújságírója. Pszichológusként a tudomány képviselete mellett fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást is. Ha pedig a kettőt összekötheti, az külön öröm számára.