Az, hogy mennyire figyelünk oda a fenntartható életmódra, leginkább elhatározás, megszokás és tudatos cselekvés kérdése – gondoljuk sokan, akik egyszer úgy döntöttünk, hogy nem veszünk több dobozos tejet, flakonos sampont vagy épp papírzsebkendőt. Majd mögénk áll valaki a piacon a sorban és „lezöldez”, mintha a fenntartható életmód egy örökölt tulajdonság vagy egy zárt kaszt lenne, ahonnan se ki, se be.

Le kell szögeznünk, hogy a sztereotípiák alapvetően nem rossz dolgok. A könnyebb eligazodást segítik ebben a bonyolult világban. De van-e valóban valami közös azoknak az embereknek a jellemében, akik odafigyelnek a környezetükre? Személyiség kérdése? Szokás kérdése? Miért van az, hogy egyesek fogékonyabbak a fenntarthatóságra? Járjuk körbe a témát az egyén szemszögéből!

 

Az egyének

A tipizálás a tudomány számára is egy fontos kiindulópont. A statisztikát hívták segítségül és kiátlagolták az embereket: ez alapján a tipikus környezettudatos fogyasztó a fiatal felnőtt, közepes illetve magas jövedelemmel és magas iskolai végzettséggel rendelkező, városi nő. Hazai kutatások kicsit árnyalják ezt a képet, hiszen nem mutatkozik túl nagy különbség a férfiak és nők között, valamint egyes vizsgálatok a középkorú személyeket tudatosabbnak találta fiatal társaiknál.

Egy időben azokat az embereket tartották környezettudatosnak, akik tudatában voltak a környezeti problémáknak, tehát jól informált, felvilágosított személyek voltak, mivel általában rájuk jellemzőbb a cselekvés is, tehát ők tesznek tevékenyen a környezetükért. Napjainkban már nem feltétlenül elég, ha tudjuk, mit jelent a szelektív hulladékgyűjtés, vagy ismerünk környezetkímélő alternatívákat. Bátran elmondhatjuk, hogy nagy szerepe van az emberek informálásának abban, hogy hányan csatlakozunk egy-egy nemes kezdeményezéshez.

Hogy milyen ember is egy „zöld”? Kutatások szerint a fenntarthatóságot azok az emberek tartják fontosnak, akik általánosan nyitottabbak az új élményekre, lelkiismeretesek és együttműködők. Ha ér bennünket bármilyen megkülönböztetés a környezetkímélő életmódunk miatt, ezek alapján bátran átgondolhatjuk, hogy szeretünk-e, szeretnénk-e nyitott és lelkiismeretes emberek csoportjába tartozni. Azok, akik gyakoroljuk a hulladékszegény, fenntarthatóbb életmódot azt is tudjuk, hogy az elején nem szedik be tőlünk az egészséges hedonizmust. Az önsanyargatás tehát nem előfeltétele annak, hogy mások szemében zöld bélyegzőt kapjunk.

 

Környezeti hatások, attitűdök

Szorosan kapcsolódik az énünkhöz, de nem szabad összekevernünk a temperamentumunkkal azokat a vonásokat, amelyek szocializáció, tehát nevelés és tanulás során lettek sajátjaink. Ezek is nagyban befolyásolják az egyéni döntéseinket. Lássuk, melyeknek van köze a hulladékmentességhez, a környezetkímélő életmódhoz.

Észlelt fogyasztói hatékonyság: ahogyan a fogyasztói szokásokról szóló cikkünkben is olvasható, döntéseink, amelyeket a napi vásárlás során hozunk, messzire vezetnek. Tudnunk kell, hogy a kereslet megteremtheti a kínálatot. A következetesen tudatos vásárlással tehát mi magunk is formáljuk a piacot. Bár ez egy pofonegyszerű tény, azok, akik kevésbé érzik magukat hatékonynak ebben a folyamatban, megrekednek a tehetetlenségben és meg sem próbálnak kevesebb hulladékkal, kisebb ökológiai lábnyommal élni.

A környezeti aggodalom, amelyet az idei évben leginkább az ökológiai szorongás névvel illetünk szintén befolyásolja egyéni döntéseinket, viselkedésünket. Bár azok az elméletek, amelyek a gyász folyamatához hasonlítják a környezet iránti aggodalmat, a szakaszok között megemlítik a depressziót is, amelyhez egyfajta tehetetlenség is társul, de általánosságban az aggódás egy jó jel lehet. Azok az emberek ugyanis, akik felismerik a környezeti problémákat, szívesen tesznek is aktívan: környezetbarát alternatívákat választanak, egyszerűbb és fenntarthatóbb életet élnek.

Nem mindegy az sem, hogy környezetünkkel kapcsolatban milyen értékeink alakulnak ki, milyen hiedelmek, szándékok és érzelmek formálják tetteinket. A hulladékmentes életmód is egy ilyen érzelem-szándék-érték-gondolat együttállás eredménye. Ebbe tartozik az a nézet is, hogy hogyan tekintünk a környezetünkre. Úgy, mint valamire, amit ki és fel lehet használni? Úgy, mint egy értékre, amit meg kell őriznünk? A jó hír, hogy ez jócskán formálható, tehát senkinél sincs kőbe vésve, mennyire lesz hajlamos fenntarthatóan élni. Bár azt is le kell szögezni, hogy az attitűdformálás kapcsán egy igencsak munkaigényes procedúráról beszélünk.

Ahhoz, hogy tartós változást érjünk el, érdemes tehát dolgozni az énhatékonyság érzésén. Persze, jól hangzanak a demográfiai adatok alapján kalkulált átlagok, de aligha alkalmasak arra, hogy szemléletformálásba kezdjünk a bolygóért. A fent kifejtett három tényező viszont bárkinél formálható, alakítható. Az információk átadásával és a tanult optimizmussal könnyebb tartós és jelentős változást elérnünk.

 

Mintakövetés, divathullám

Végül pedig beszéljünk azokról, akik az utóbbi időben begyűrűzött környezetvédelmi divathullámnak köszönhetően vettek fel olyan szokásokat, amik a fenntartható életmódhoz tartoznak. Az egyik szemünk nevethet, a másik pedig lassan-lassan megtelik könnyel… Egyre több multi és egyre több magánszemély ismeri fel, hogy a környezettel való törődés egy fontos feladat. Egyre több olyan kezdeményezés jön velünk szembe, aminek közösségformáló és szemléletformáló ereje nem elhanyagolható. A kérdés csupán az, hogy mennyire lehet tartós egy ilyen gyors és radikális szemléletváltás.

Összegzésképp elmondhatjuk, hogy az egyéni viszonyulásunk a környezetvédelemhez nem egy öröklött, nem egy megváltoztathatatlan dolog. Rengeteg olyan tulajdonságunk és érzésünk van, ami segíti a kapcsolódást a jó ügyekkel. Nyitottság nélkül nehéz, de az információátadás nagyban megkönnyíti a helyzetet. Az egyéni értékek, az érzések és szándékok sokszínűségének köszönhetően bárki kapcsolódhat a környezeti értékek megóvásához, egy élhetőbb, fenntarthatóbb élethez.

Kertész Tamara munka- és szervezetpszichológus, kezdő zerowaste-anyuka. Hivatásában szervezetfejlesztéssel, tréningekkel és karrier tanácsadással foglalkozik, valamint a Mindset Pszichológia szakújságírója. Pszichológusként a tudomány képviselete mellett fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást is. Ha pedig a kettőt összekötheti, az külön öröm számára.