Barion Pixel

Elég forró téma lett az utóbbi időben a környezeti helyzethez való viszonyulásunk mélyebb vizsgálata. Mi is történik velünk, amikor behúz ez a reménytelenség a Föld jövőjével kapcsolatban? Szorongunk? Gyászolunk? Depresszióba esünk? A skála igen széles, a kiváltó ok minden esetben ugyanaz, tenni pedig mindig lehet ellene.

Bár a klímaszorongás, ökogyász és hasonló kifejezések az utóbbi időben igen széles körben – és sokszor helytelenül – kerültek a mindennapi használatba, maga a jelenség nem most alakult ki. Az azonban igaz, hogy a környezetvédelem és a hozzá kapcsolható lélektani jelenségek – mint az ökoszorongás – 2019-ben került fel az Amerikai Pszichológiai Társaság elsőrendű témái közé.

A bolygó helyzete valóban nem rózsás. Vizeink állapota, a szinte állandósult erdőtüzek és az óceánokon úszó, le nem bomló szemétszigetek valóban adnak némi okot az aggodalomra, azonban az ökológiai és klímaszorongás ennél tovább megy egy lépéssel. A szorongást az a reménytelen jövőkép kelti, amit a jelenlegi helyzet fest. A kilátástalanság és a tehetetlenség érzése a környezet jövőjével kapcsolatban a klasszikus szorongásos kórkép tüneteire emlékeztet: negatív gondolatok, tehetetlenség, apátia, testi tünetek, mint fejfájás, szív- és érrendszeri zavarok, alvászavarok. Az egyetlen különbség a tematika egy szomorú sajátosságaiban rejlik: itt nem torzításokra és tévképzetekre épül a szorongás, hanem valós tényekre, kutatási eredményekre. Kezelése emiatt sok esetben akadályba ütközik.

Valamelyest mégis megnyugodhatunk: a jövővel kapcsolatos kétségek teljesen természetesek és evolúciós gyökerekre visszavezethetők. Féltjük az utódainkat, a faj kihalása ellen szeretnénk küzdeni. És ez a küzdelem adhat némi reményt is. Ez az az aggodalom, amely eddig is életben tudta tartani az emberiséget, a jövővel foglalkozni tehát fontos. Még fontosabb annak tudatában lenni, hogy akkor érhetünk el eredményeket környezettudatosság terén – akár egyéni, akár társadalmi szinten –, ha mentális egészségünknek közben nem ártunk. Egy egészséges mértékű stressz nagy tettekre sarkall és cselekvésre motivál, míg a túlzott szorongás gátol minket akár a legegyszerűbb cselekvésekben is.

 

Mi az, amit tehetünk, ha észleljük a tüneteket?

Az egyik legfontosabb, hogy tegyük meg, ami tőlünk telik. Korábbi cikkekben is szóba került már, hogy önmagában az a tudat, hogy nem ülünk tétlenül a babérjainkon szorongáscsökkentő hatással bír. Miért jó erre, ha hulladékcsökkentésbe kezdünk a háztartásban? Mert azonnal látható eredménye van. Hétről hétre csökken a szemét mennyisége, ha csomagolásmentesen intézzük a bevásárlást. Komposztálással hasznosan visszaforgathatjuk a szerves hulladékot. Ilyenkor a szemünk láttára, tevékenyen zajlik a környezetvédelem, minden el nem használt nejlonzacskó egy kisebb fellélegzés, s ne felejtsük el: közben jó példát mutatunk másoknak.

Szűrjük az információkat! Nagyon sok múlik azon, hogy befolyásolni tudjuk, milyen információk jutnak el hozzánk a klímahelyzet és környezettudatosság témájában. Rengeteg a katasztrófát jósló, ugyanakkor megoldási lehetőséget nem kínáló, enyhítő tényezőket nem említő tartalom az interneten, ami nagy mértékben táplálhatja a szorongást. Kereshetünk azonban támogató, cselekvő közösségeket az online világban, ahol nemcsak remek környezettudatos tippeket kaphatunk, de társas támogatást is, ami szorongásos helyzetekben kiemelten fontos.

Forduljunk szakemberhez! A szorongás és a depresszió minden formája és mélysége kezelhető. Ha valaki azt tapasztalja magán, hogy gyakran elöntik a negatív gondolatok a környezetszennyezéssel kapcsolatban, ha ezt esetleg a környezet is visszatükrözi, vagy ha érezhetően nehézzé válnak emiatt a napi tevékenységek (munka, család, hobbi), mindenképpen keressen szaksegítséget!

 

 

További gyakorlati tippekért olvasd el a Szeretlek Magyarország Kump Edinával készült két oldalas interjúját a klímaszorongásról: Kump Edina: Minél kevesebbet fogyasztunk, annál kevesebb kárt okozunk a környezetünkben

Kertész Tamara munka- és szervezetpszichológus, kezdő zerowaste-anyuka. Hivatásában szervezetfejlesztéssel, tréningekkel és karrier tanácsadással foglalkozik, valamint a Mindset Pszichológia szakújságírója. Pszichológusként a tudomány képviselete mellett fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást is. Ha pedig a kettőt összekötheti, az külön öröm számára.