Barion Pixel

A hulladékmentesség és a fenntarthatóbb, környezetkímélőbb életmód körül kialakult verseny és divatszituáció érdekes kérdéseket, társadalmi jelenségeket szült. Ebből egyik fontos kérdés az irigység témaköre. Szeretünk mindenféle rosszmájú megjegyzést és beszólást az irigységnek tulajdonítani, ezzel is a saját értékeinket védjük. Nézzük, mi is a valódi irigység gyökere és ellenszéruma, ha a környezettudatosság témakörén belül keresgélünk.

 

Ahogy nőtt a szép, instakompatibilis hulladékmentes közösségi médiatartalmak száma, úgy nőtt a rosszindulatú, irigységgel teli kommentek száma is. Mi is áll emögött pszichológiailag? Sokat emlegetett téma az irigység lélektani gyökere, illetve az is, hogy hogyan léphetünk fel ellene a mindennapokban, és hogyan kezeljük a saját irigységünket.
Alapvetően az irigység a társas összehasonlításból fakad, abból, hogy minduntalan másokhoz hasonlítjuk magunkat, a tetteinket és a teljesítményünket. Bár írtunk már arról, hogy a hulladékcsökkentés és a környezettudatosság nem kellene, hogy verseny tárgyát képezze, de mégis, ha egy hozzánk hasonló személy jobban „teljesít” egy ilyen területen, amiben akár mi is jeleskedhetnénk, könnyen kialakul az irigység.

 

Ilyenkor jellemzően nem a valódi értékére koncentrálunk az irigyelt dolgoknak, sokkal inkább a látszatot és a felszínt kapargatva hozunk ítéletet, első blikkre. A leegyszerűsítés miatt könnyen kialakulnak a sztereotípiák is: ez a környezettudatosság a gazdagok, a hippik, az ősanyák, a művészek vagy épp a vidékiek úri huncutsága. A munkát nem, vagy csak alig látjuk mögötte.
Ezek az általánosítások ugyanakkor köthetők az irigységhez is: a saját értékrendünkben is helyet kapnának a fenntarthatósághoz köthető értékek, mégis kevésnek érezzük magunkat ahhoz, hogy:

  • belevágjunk egy új szokásba, mint például biciklivel, busszal járni a munkába;
  • végigvigyük az átállást és rendszeres piacozóvá vagy tudatosabb vásárlóvá váljunk;
  • energiát fektessünk a konyhakert megművelésébe vagy a helyi termelők felkeresésébe;
  • akár spóroljunk is egy környezettudatosabb fűtésrendszerre, vagy akár napkollektoros energiatermelésre.

 

Az önismeretünk itt is kulcsfontosságú. Érdemes ismernünk és elkülönítenünk, mi is az, amire nekünk valóban szükségünk lehet az irigyelt dolgokból. Ahogy a fenti felsorolásból is látjuk, egy-egy eredmény mögött meghúzódik valamilyen személyiségvonás vagy készség. Ha érdeklődve és pozitív, nyitott módon állunk hozzá a témához, akkor közelebb kerülhetünk ahhoz, ami minket ebből érdekel. Lehet, hogy valójában nem a napelemrendszert irigyeljük a szomszédunk háztetőjéről, hanem azt a kemény munkát és kitartást, amivel megkereste az árát, vagy épp az elismerésre vágyunk, nem is igazán az anyagi javakra.

 

A másik lényeges momentum ebben a kérdésben a fejlődő szemléletmód. Irigységet eredményez az is, amikor valamit elérhetetlennek találunk saját magunk számára. Amikor azt gondoljuk, nekünk az úgysem sikerülne, úgyse lennénk képesek rá, hirtelen elkezd zavarni mindenki más, akinek esetleg összejött. A legtöbb ilyen módon megirigyelt készség egyébként ugyancsak fejleszthető. Ha növekedési szemléletmódba állítjuk a gondolkodásunkat kevésbé fog érdekelni, hogy másnak miért jobb, több vagy szebb. A fókuszunk azon lesz, hogy mi magunk hogyan, milyen lépésekben érhetjük el a kívánt célt.
A hulladékmentesség tulajdonképpen nem más, mint apró szokások, viselkedésbeli változások fokozatos bevezetése. Nincs hát másra szükségünk, csak elhatározásra és gondos, figyelmes, tudatos betartásra.