Barion Pixel

Azt, hogy minden generáció másképp éli az életét és másképp reagál a világ aktualitásaira, mindenki megtapasztalja a saját bőrén nap, mint nap.  A fenntarthatósággal sincs ez másképp. Mielőtt a jelenlegi járványhelyzet kapcsán elkezdtük boncolgatni az idősebb generációk második tinédzserkorát, a hulladékmentességgel kapcsolatban már korábban is gyakran felmerült a kérdés: mi a helyzet a generációkkal a környezettudatosság terén? Meggyőzhetetlenek az idősek? Hanyagok a tinédzserek? Túlzásokba esnek a fiatalok a tüntetésekkel és a tudatos életmóddal?

Egyéni különbségek természetesen mindig vannak, teljesen nem lehet életkor alapján megmondani, ki mit tesz helyesen és mit helytelenül a bolygóért. Nem mindenkinek egyformán fontos a téma egy korosztályon belül sem, a családon belül feszülő generációs ellentétek mögött pedig könnyen lehet, hogy nem a környezetvédelemhez való viszony, hanem a családi dinamika előnytelen működése áll. És persze azt is érdemes tisztáznunk, hogy nem mindegy, milyen típusú környezeti viselkedéseket vizsgálunk és ezeknek mi áll a hátterében.

 

Hogyan állnak az egyes korcsoportok a hulladékmentességhez?

Sokszor nem egyértelmű. Bárki, aki abból a célból vizsgálja meg a körülötte élőket, hogy összefüggést keressen az életkor és a környezettudatos életmód mértéke között, minden életkorban ellentmondásos viselkedéseket talál:
ugyanazok az idősek, akik elteszik a lisztes zacskókat, mert jó lesz még valamire – ez a használd újra része a csökkentéssel történő hulladékkezelésnek –, ők sokszor fütyülnek a szelektálásra, a növényi alapú étrendre, vagy arra, hogy lemondjanak a nejlonok és egyéb műanyagok nyújtotta álkényelemről, legyintenek a gyerekeik környezettudatos törekvéseire.
A fiatalabb generáció pedig, akik a hulladékmentes mozgalmak leglelkesebb célközönsége, a lelkesedésük mellett többször ülnek repülőre, használnak és vásárolnak új technikai eszközöket, vagy cserélik le a ruhatárukat, akár fast fashion üzletekből.

 

Mit mond a tudomány?

Egy friss kutatás szerint akármennyire lelkes és hangos az Y és Z generáció, az ökológiai lábnyom csökkentésében mégsem ők viszik a prímet. A brit tanulmány szerint 55 éves kor fölött igencsak alacsony a környezeti terhelés. Ennek a kialakulására igen racionális magyarázatot adhatunk.
Sok esetben elmondhatjuk, hogy a valóban hosszútávú, fenntartható megoldások – energiatakarékosság, fűtésrendszer, építészeti megoldások – sokszor komolyabb anyagi befektetést igényelnek, amire a fiatalabb generációnak aligha van meg a kerete, illetve az időbeli befektetést is könnyebben meg tudják oldani. Életvitelük eleve lassabb, nem kell külön figyelniük a slow tanításokra ahhoz, hogy egy kevesebb fogyasztással járó, tudatosabb életmódot folytassanak.

Amit ebből a talán nem várt eredményből fontos és érdemes magunkkal vinni az az, hogy a környezettudatos cselekedetekben teljesen más lehet a különböző generációk motivációja.
Az idősek, a „sokat próbált nemzedék” inkább a spórolás, illetve a megszokás, hagyományok miatt hajlandók több környezettudatos viselkedésformára.
A fiatalabb generációk célzottan a környezet védelme érdekében változtatnak szokásaikon, bár azt is hozzá kell tennünk, hogy ez nem mindig tartós változás és van, hogy csupán társas nyomásnak, divatnak engedve történik, nem feltétlenül belső, intrinzik késztetésből.
Idősebb korban ugyanakkor önmagában a természet és a természeti értékek szeretete, tisztelete is könnyen kivált környezettudatos viselkedéseket, még akkor is, ha ők ezt nem feltétlenül azon a néven nevezik, amin gyermekeik, unokáik. Jól látható tehát, hogy a motivációs és tudatosságbeli különbség is sokszor adhat okot félreértésre a generációk között.

A szemlélet szerepe azonban itt nem ér véget. Lassan felcseperednek újabb generációk, s az ő szemléletmódjuk, tudatosságuk meglétéről nekünk kötelességünk gondoskodni. Természetesen érdemes a szüleink, nagyszüleink látószögét is tágítani, új meglátásokat megmutatni nekik, de tudnunk kell, hogy a szokások az életkor előrehaladtával egyre nehezebben megváltoztathatók. Ez nem az akarat vagy a nem akarás miatt van így, hanem sejtszintű változások miatt, ami nem befolyásolható motivációs idézetekkel, de elrettentő cikkekkel sem.

Egyet mindenképpen tudatosíthatunk magunkban: az nagyon szép, hogy szülőként, rokonként, pedagógusként vagy hétköznapi példaként a gyerekeket a természet szeretetére, a pazarlás elutasítására és a tudatos fogyasztásra neveljük. Azt viszont nem szabad elfelednünk, hogy a világ és a tudomány is halad. A generációk soha nem érnek össze és minden korban meglesznek a „mai fiatalok”. De ha az ő generációjuk kitalál valami jobbat, valami mást, amivel életben tartható a Föld, akkor eszünkbe juthat majd ez a nyitott szemlélet, amivel a mostban reformáljuk tudatosabbá az életünket. S ha most rosszul esik az az elutasítottság, ami az előttünk járó generációk legyintésében tükröződik, mi se feltétlenül ellenezzünk majd egy másfajta, a mostanitól eltérő megoldást, hiszen a fenntarthatóság és a fejlődés kéz a kézben jár.

Kertész Tamara munka- és szervezetpszichológus, kezdő zerowaste-anyuka. Hivatásában szervezetfejlesztéssel, tréningekkel és karrier tanácsadással foglalkozik, valamint a Mindset Pszichológia szakújságírója. Pszichológusként a tudomány képviselete mellett fontosnak tartja a társadalmi felelősségvállalást is. Ha pedig a kettőt összekötheti, az külön öröm számára.