Az utóbbi években a médiában egyre nagyobb hangsúlyt kap a műanyag hulladékok problémája, s ennek köszönhetően mára mind tudjuk, hogy óriási globális gondot jelentenek: az egzotikus tengerpartokon, az óceánokban, a folyóvizekben, a vízi élőlények és madarak gyomrában, az erdeinkben, egyszóval a Föld legtávolabbi, legeldugottabb pontjain is utolérhetnek minket a PET palackok, műanyag papucsok, trendi műszálas pólók vagy nejlonzacskók.

Azonban annak ellenére, hogy a média valóban egyre többet foglalkozik a témával, a hétköznapi ember leginkább „csak” a következményt és a problémát kapja meg, azonban vajmi keveset hallhat, olvashat (hacsak nem végez kutatómunkát) a kiváltó okokról és a gyártási folyamatokról.

 

1.) Ezt a csendet töri meg a The Story of Plastic

A gazdag nemzetek szemete a szegény országok terhévé vált.

A film három kontinensen át mutatja be a katasztrófa jelenlegi helyzetét: láthatunk képeket óriási területekről, melyeket szemét borít; valóságos hulladék-hegyeket; folyókat és tengereket műanyagban fuldokolva; valamint az eget azzal a mérgező füsttel takarva, melyet a gyárak bocsátanak ki a műanyag előállítása vagy égetése során.

A fejlett országok a nem újrahasznosítható, vagy felesleges műanyagok nagy részét Kínába, Indonéziába és Indiába szállítják, ahol óriási gondot jelentenek az ott élők számára, példának okáért szennyezik az ivóvízhálózatot is.

Ám ez csak az érem egyik oldala, hiszen amennyiben megpróbálnak megszabadulni a műanyagtól, azt általában égetéssel teszik, így az ilyen helyek környékének lakóit rengeteg betegség fenyegeti: különböző bőrproblémák, légzőszervi megbetegedések, a várható élettartam csökkenése és rák.

És az állatvilágot még meg sem említettük.

A 2020-as film egyedülálló a maga kategóriájában, tele saját animációval és archív ipari felvételekkel egészen az 1930-as évektől kezdve.

Érdemes tehát foglalkozni vele: itt találsz további információt arról, hol tudod megnézni. Magyarországon a Discovery premier előtt a Humusz Szövetség jóvoltából volt látható magyar felirattal.

 

2.) Sir David Attenborough: Climate Change – The Facts

“Ijesztőnek hangozhat, azonban a tudományos bizonyítékok alapján, ha a következő évtizedben nem változtatunk radikálisan, szembe kell majd néznünk azzal, hogy visszafordíthatatlan károkat okozunk a természetben, társadalmaink pedig összeomlanak.” – mondja Sir David Attenborough a Klímaváltozás: a tények című dokumentumfilmjében.

 

Attenborough természetet bemutató csodálatos dokumentumfilmjei sokunk gyermekkorát kísérte végig és ejtette ámulatba, az utóbbi években azonban már nem csak ezt az idilli képet, hanem a szomorú valóságot is elkezdte megmutatni. A Kék bolygó 2 c. sorozatával kezdődött, majd követte a Mi bolygónk, majd 2019 április közepén megjelent a Klímaváltozás: a tények.

A film kizárólag tényekre alapoz, azokat azonban összefüggéseiben és – az eddig megszokott – látványos képi felvételek segítségével ismerteti meg a nézővel. Nem szűkölködik a kényes témák érintésében sem, így nem csak természettudományos oldalról közelíti meg a klímaváltozás jelentette fenyegetettséget, hanem politikairól is.

A filmről korábban itt írtunk nektek.

 

3, The True Cost

Pár évtizede a divatipar negyedévente (tavaszi, nyári, őszi, téli kollekció) diktálta a tempót, és mondta meg, hogy mi számít trendinek, mára azonban a fast fashion márkák hetente mutatják be új kollekciójukat. A gyors divatot pedig csak úgy követhetjük, ha folyamatosan nyitva tartjuk a pénztárcánkat. És ha nem vagyunk elég tudatosak, nyitva is fogjuk tartani, hiszen pont ez a cél, legalábbis ezt igyekeznek elhitetni velünk.

Míg a H&M és társaik egyre olcsóbban adják a ruháikat, a fejlődő országokban lévő gyáraikban dolgozók egyre kevesebb pénzt kapnak munkájukért, s európai szemmel nézve elképzelhetetlen körülmények között dolgoznak többnyire igen mérgező vegyszerek között.

Ha benned is felmerült a kérdés, hogy kik, hol és milyen körülmények között dolgoztak azon a csinos nyári ruhádon, amit a napokban vásároltál, a 2015-ös „The True Cost” biztosan választ ad majd neked.

 

Amennyiben a hulladékmentes életmód felé vetted az irányt, szinte kötelező alapmű ez a film, jó ha tisztában vagy vele, hogy a bolygónk egyik legszennyezőbb iparága a ruhaipar.

„150 milliárd új ruhadarab legyártásához ráadásul rengeteg vízre, vegyszerre, energiára van szükség, a gyártási technológiák szén-dioxid kibocsátása is jelentős. Nem csoda, hogy a divatipar jelenleg az egyik legkörnyezetszennyezőbb iparág a világon.” – A témával bővebben ebben a cikkünkben foglalkoztunk: Mi köze a ruhaiparnak a globális hulladékproblémához?

De nem csak az előállítás folyamata jelent óriási gondot a globálisan, hanem a szemétbe dobott ruhák kezelése is. Gondolkodtál már azon, hogy hová kerülnek a ruháid, miután kidobtad őket? Évente több millió ruha végzi szeméttelepen, melyek nagyon lassan, mérgező gázok kíséretében várják a megsemmisülést. Nem hangzik valami jól, igaz?

Ha már foglalkoztál a fent említett problémával, akkor lehet, hogy a megunt darabjaidat inkább a használtruha-gyűjtő konténerbe dobtad. De vajon ezek a ruhák hová kerülnek? Nemrég elmentünk egy textilújrahasznosítóba, hogy a saját szemünkkel lássuk, mi történik a gyűjtő konténerbe dobott ruhákkal.

 

4.) Just Eat It – A Food Waste Story

Mindenki szeret enni!

Ezzel az állítással nem igazán tudunk és akarunk vitába szállni, s a média is köszöni, remekül megél ebből a létfenntartó, élvezetes szokásunkból: rengeteg főzős műsor, szakácskönyv és újság van a piacon, mi pedig sokszor éhesen, néha szó szerint csorgatjuk a fent említettekre a nyálunkat, s már rohanunk is a boltokba nagybevásárlást tartani. Mert megtehetjük.

Túl sok élelmiszert dobunk ki a szemétbe!

Nos, ez az állítás már nem szól olyan hangosan, mint egy finom olasz pizza receptje. Pedig világszerte, de elsősorban a fejlett országokban a megtermelt élelmiszer nagyjából 40%-a a kukában végzi. Mert megtehetjük. S közben milliók halnak éhen a bolygónkon.

2014-ben erre a problémára reflektálva lépett elő egy kanadai pár, akik dokumentumfilmet készítettek arról, hogy fél évre felhagynak az élelmiszervásárlással, s csak a kukában landolt ételeken élnek.

Rengeteg hasznos információt kaphatsz tőlük többek között arról is, miért dobnak ki ehető gyümölcsöket és zöldségeket a nagy élelmiszerláncok Amerikában.

Kiragadunk két gondolatot, aztán rád bízzuk, megnézed-e a filmet:

  • egy hamburger kihajítása annyit jelent, mintha 90 percig folyatnánk feleslegesen a csapot,
  • a kidobott élelmiszerek 97%-a a szemétégetőben vagy a szeméttelepen végzi. Az utóbbiban a légkörbe juthat a rothadó szemétből keletkező metán, ami hússzor erősebb üvegházgáz, mint a szén-dioxid.

 

5.) Trashed

Megvesszük. Eltemetjük. Elégetjük. Figyelmen kívül hagyjuk. De meg tudjuk változtatni a kialakult helyzetet?

Jeremy Irons 2012-es filmje arra törekszik, hogy megmutassa a világ legszebb tájainak turisták által nem feltétlenül ismert, műanyag- és egyéb veszélyes hulladékkal borított oldalát.

A részletes nyomozó út elvezet minket a szkepticizmustól a félelemig, de nem hagy minket lógva, hiszen végül felvillantja számunkra a megoldást nyújtó reményt.

 

6.) Minimalism: a Documentary about the Important Things

Hogyan lehet jobb az életünk kevesebbel? Mégis hogyan élhetünk teljes életet, ha nincs meg mindenünk, amit a médiában vagy a közösségi médiában másoktól látunk?

Ezekre a felvetésekre igyekszik válaszolni Joshua Fields Millburn & Ryan Nicodemus vagyis a „The Minimalists”. Az egykor menő üzletemberek boldogtalanul élték meg az életüket, miközben mindenük megvolt, majd rájöttek, hogy a boldogság kulcsa valójában nem a birtoklás. A film családok, vállalkozók, üzletemberek, építészek, újságírók életén és elbeszélésein keresztül mutatja be ezt a letisztult, harmonikus életformát.
A témában ajánljuk korábbi ökopszichológia cikkünket is, amiben a minimalizmus és a zero waste életmód kapcsolatát jártuk jobban körül.

 

7.) A Villanykörte Összeesküvés – A Tervezett Elavulás története

Az életben a legfontosabb feladatunk, hogy minél többet vásároljunk hitelre olyan dolgokat, amikre nincs is szükségünk. Olyan társadalomban élünk, ahol a növekedés nem az egyén szükségleteit szolgálja, hanem csupán öncélú növekedés, a növekedés kedvéért. Ha a fogyasztó nem vásárol, a gazdasági növekedés leáll. A tervezett elavulás nem más, mint a fogyasztó állandó igénye arra, hogy birtokoljon, mindig valami újat, és hamarabb, mint szükséges lenne.

Ezzel a felvetéssel indul a 2010-e spanyol dokumentumfilm, mely megtörtént eseményeken alapul, s olyan cégeket mutat be, akik szándékosan gyártanak hibás termékeket a vásárlás ösztönzése, gyorsítása érdekében. Ezt nevezzük „tervezett elavulásnak”, mely egy létező fogalom.

Ha most értetlenül pislantottál jobbra párat elmagyarázzuk, mi is ez pontosan!

Régen a termékeket úgy tervezték, hogy akár több generációt is kiszolgáljanak, azonban az 1920-as években egy marék üzletember rájött arra, hogy ha termékeik hosszú ideig használhatóak maradnak, kevesebbet vásárolnak majd tőlük a fogyasztók. Ez pedig gazdasági szempontból tragédiát jelenthet számukra. Ekkor született meg a „tervezett elavulás” fogalma, a termékek élettartamának szándékos csökkentése.

 

8.) Özönvíz előtt (Before the Flood)

Leonardo DiCaprio neve nem csak nagyszerű filmjeivel forrt össze az utóbbi évtizedekben, hanem azzal is, hogy az egyik legnagyobb öko-harcos Hollywoodból, melynek eredményeképp 2014-ben az ENSZ klímaváltozásért felelős békenagykövetévé választották.

Leonardo ugyan nem rendelkezik tudományos ismeretekkel – emiatt sokan bírálják – mégis teljes erőbedobással dolgozik azon, hogy a bolygónkat veszélyeztető problémákra felhívja a figyelmet. Teszi ezt 2016-os filmjében is, az „Özönvíz előtt”-ben, mely elsősorban kétéves utazására, s az ez idő alatt szerzett személyes élményeire és benyomásaira épül.

A filmben szakemberekkel keresi a bizonyítékokat a klímaváltozás nyomaira, sok egyéb más mellett például a korallzátonyok pusztulására. De nem csak az okokat és a bizonyítékokat osztja meg velünk, hanem a megoldást is, így a megszólaltatott szakemberekkel szót ejtenek például a fentartható fejlődésről, vagy arról, hogyan alakíthatnánk át a világgazdaságunkat egy szebb jövő reményében.

Aktivisták, közgazdászok, politikusok és kutatók mellett filmjében olyan nagy neveket vonultat fel, mint Barack Obama, Bill Clinton, Elon Musk , Ferenc Pápa, vagy Ban Ki-Moon.

 

9.) Mérgezett Föld

Ez a film a talajpusztulásról szól. Annak a termőrétegnek a pusztulásáról, amelyben az élelmiszernövényeinket és a takarmánynövényeinket termeljük meg, s amely a földtörténeti korhoz képest jelentéktelenül rövid életünkben a táplálékot biztosítja.

Annak a termőrétegnek a pusztulásáról, amely segít megteremteni azt a végtelenül komplex és gyönyörű világot, melyet természetnek hívunk.

Az ember 11 ezer éve foglalkozik földműveléssel, és körülbelül 2 és fél ezer év mióta ekét is használ. 1950-re a világ termőföld készletének a felel termesztésre alkalmatlanná vált az egyre intenzívebb mezőgazdasági technológia miatt. 2010-ig további 30%-ot tettünk tönkre. A világ mezőgazdaságának egyre nagyobb ember tömegeket kell táplálnia, egyre rosszabb feltételek mellett.

A talajforgatás, a műtrágyák és vegyszerek egyre nagyobb mértékű használata miatt a termőréteg elvékonyodik és a termőterület csökken.

Vajon mennyi élelmiszert lehet még termelni a rendelkezésre álló területen? Milyen összefüggések vannak a giliszták száma és a megtermelhető élelmiszermennyiség között? Létezik egyáltalán bármilyen alternatíva az intenzív mezőgazdasági technológiák kiváltására?

A magyar gyártású ismeretterjesztő film a fenti kérdésekre keresi a válaszokat.

 

10.) Cowspiracy

Az emberiség a környezetszennyezés legnagyobb betegsége. Túlfogyasztunk. Például kivágjuk az erdőket, több holdat másodpercenként az újabb termőterületekért.

 

Kip Andersen 2014-es filmjében lerántja a leplet arról, hogy az állattenyésztés miért az egyik legszennyezőbb iparág, s miként okozhatja (hogy csak párat említsünk) az erdők pusztulását, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, a légszennyezést, vagy a fajok tömeges kihalását.

 

+1.) Üzenet a palackban

Az utolsó film számunkra az egyik legkedvesebb, hiszen már 5 éve járunk vissza a Tiszára büszke PET Kalózokként, így ezt nem hagyhattuk ki a listánkból.

A film a Tiszán menetrendszerűen, elsősorban külföldről érkező PET palack áradatra hívja fel a figyelmet. Az árhullám csúcsán vízügyi szakemberek szerint a szemét-borítottság helyenként elérheti a 80%-ot, a levonulás után pedig a szemét jelentős része az árterekben marad. A probléma megoldásához országok közötti összefogásra, helyi közösségek aktivitására, ismeretterjesztésre, hagyományteremtésre, szemléletformálásra van szükség.

A filmes stáb a Tiszából PET palackokat gyűjtött, és hajót épített. Az egyéni akció hamarosan közösségi eseménnyé nőtte ki magát, a szemétgyűjtéshez és a hajóépítéshez egyre többen csatlakoztak, majd 2013 júliusában elstartolt az I. PET Kupa. Négy hajóegység több mint 30 fős legénységgel egy hét alatt több, mint száz folyamkilométert tett meg, kizárólag megújuló energiát használva.

A hajókat ünnepélyes keretek között, a Kupa végén adták át a hulladékkezelőknek, akik gondoskodtak a hajótestek-, és az út során gyűjtött, több mint 8000 PET palack újrafelhasználásáról.
És ez még csak az első kupa volt!

A PET Kupáról bővebben itt olvashatsz!

 

Tetszett a filmes ajánlónk? Van olyan film, mellyel szívesen kiegészítenéd a listánkat? Írd meg hozzászólásban, hogy mások is értesülhessenek róla!

 

0 0 votes
Article Rating