Képzeld el, hogy éppen maratont futsz egy hosszú-hosszú pályán. Már félúton jársz, kezd fogyni az erőd, amikor hirtelen akadályok tűnnek fel előtted. Nem tudod őket kikerülni: némelyiket át kell ugranod, hogy tovább haladhass; némelyiket feldöntened, és van olyan is, ami alatt át kell bújnod – az akadályok után pedig még mindig vár rád egy félmaratonnyi táv… Nos, valami hasonló történik az agyunkkal, amikor vásárolni megyünk.
Napjainkban a legtöbben szinte minden percben ingerek egész áradatának vagyunk kitéve. Nem is kell ahhoz nagyvárosban élni és plázákban vásárolni, hogy ennek az életmódnak a sajátos jegyeit (sok-sok ember, nagy zaj, kevés csönd) mindennap megtapasztaljuk, hiszen ott van mindjárt az online tér, ahol ugyan virtuális formában, de nagyjából ugyanezt éljük át. Nem is beszélve a külső körülményekről: munkáról, háztartásról, családról, gyerekekről. Ingerek milliói versengenek a figyelmünkért, és tulajdonképpen kizárólag az agyunk rendkívül kifinomult működésének köszönhetjük, hogy “csak” néha érezzük kicsit úgy, hogy mindjárt megőrülünk.
A mentesség kihívásai
Ebben aztán nem csoda, hogy alaposan el is fáradunk, és egyre kevesebb energiánk marad azokra a dolgokra, amik tudatos, fókuszált figyelmet, átgondolt döntéseket igényelnének. Ezért is van, hogy a hétköznapok során sokszor szembesülünk azzal, hogy bármennyire erősen határoztuk is el, hogy szeretnénk környezettudatosabb, fenntarthatóbb életmód mellett elköteleződni, ez bizony nem mindig könnyű.
A Műanyagmentes Július kapcsán most még inkább előtérbe kerülnek olyan kérdések, amelyek felett máskor talán átsiklanánk. Most, amikor sokan legalább ennek az egy hónapnak az erejéig vállalják, hogy belevágnak a szokásaik átformálásába, egyre többen szembesülhetünk azzal, hogy ott is megbújhat műanyag, felesleges csomagolás, ahol eddig nem is gondoltuk volna. Ez a kihívás persze sokszor azoknak is tartogat meglepetéseket, akik már nem kezdők a hulladékcsökkentés terén.
Útvesztőben
A legtöbben talán bevásárlás közben tapasztaljuk meg leggyakrabban a környezettudatosságra való törekvés buktatóit. Biztosan veled is megtörtént már: bármennyire igyekeztél, mégis a kosaradban landolt valami, amire nem biztos, hogy szükséged volt, esetleg több rétegben csomagolt holmi, vagy egyszerűen csak elcsábultál és megvetted, a régi idők kedvéért…
A vásárlás a hétköznapok maratonjának akadálypályás része: ilyenkor egy alapvetően is fáradt állapotban kell(ene) minden maradék erőforrásunkat latba vetve tudatos, átgondolt döntések egész sorát meghoznunk. Ez “sík terepen” sem lenne egyszerű feladat, de az akadályok sora hosszú, és olykor még a legelszántabbakon is kifognak, különösen a nagyobb üzletekben.
A bevásárlóközpontokat a lényegüknél fogva arra tervezték, hogy minél több időt töltsünk el bennük, és lehetőleg minél kellemesebben érezzük magunkat közben. Valószínűleg te is észrevetted már, hogy a plázákon belül még az élelmiszerüzletekben is mindig szól a zene: ha nem is figyelünk oda rá, öntudatlanul is ritmusra lépkedünk, dúdolgatunk – és nagyobb eséllyel maradunk tovább, és vásárolunk többet. Ugyanezt a célt szolgálja a hatalmas tér, a labirintusszerű kialakítás: ahogy a sorok között bolyongunk, megkívánhatunk valamit, ami ugyan nincs a bevásárlólistán, de mégis, már egy órája itt vagyunk, és messze még a vacsora… És jaj nekünk, ha a pénztárak előtt vesszük észre, hogy valamit elfelejtettünk: a visszaúton akár két-három extra dolog is szinte észrevétlenül ugorhat be a kosarunkba.
Döntési rövidzárlat
Ha veled is előfordul, hogy ugyan felkészülten (vagyis otthoni “készletellenőrzés” után, listával) indulsz bevásárolni, mégis, időről időre azon kapod magad, hogy felesleges cuccokkal térsz haza, ne hibáztasd magad. Amikor ugyanis ennyi külső inger bombáz minket, tömött sorok és harsány színű csomagolások között cikázunk, az agyunk ösztönösen igyekszik “rövidre zárni” a problémát. Ehhez gyakran heurisztikákat, azaz lényegében rövidített döntési útvonalakat használ. Ilyenkor azt választjuk, ami gyors, könnyen hozzáférhető megoldást jelent: lekapjuk a terméket a polcról, mert éppen ott van előttünk, mert hirtelen feltűnt a szokott útvonalunkon, mert mindig ilyet szoktunk venni, mert ismerős a reklámból, vagy mert akciós, és gyorsan le kell csapni rá, nincs idő gondolkodni.
Abban, ha többet vásárolunk, mint amennyit szeretnénk, vagy amennyire szükségünk van, a fogyasztásra optimalizált környezet mellett az is szerepet játszik, ahogyan a pénzről gondolkodunk. Amikor ugyanis vásárolunk, az árcédulákon nem csak számokat látunk, amelyekkel különböző matematikai műveleteket végzünk.
A pénz egy érték, amelyet más értékekre cserélhetünk – de nagyon nehéz megmondani, pontosan mennyit is ér valójában az a tábla csoki, ami a polcról szemez velünk, vagy, hogy ne csak élelmiszerekre gondoljunk, egy új okostelefon. Az értéke meghatározásához át kellene gondolnunk, mennyi mindenről mondunk le azért cserébe, hogy megvegyük; hiszen a pénzt, amit ráköltünk, sosem kaphatjuk vissza. Ez azonban túlságosan nehéz. Ezért csúszunk bele azokba a vásárlásokba is, amikor csak azért veszünk meg valamit, mert akciós: a termék árát ilyenkor vagy más, hasonló dolgok árához viszonyítjuk, vagy az eredeti, leárazás előtti magasabb összeghez – és már meg is vesszük, megfeledkezve arról, hogy a legtöbbet valójában akkor spórolnánk (és tennénk a túlhalmozás ellen), ha egyszerűen nem vásárolnánk meg azt a féláras farmert.
Felesleg-felszámolás kezdőknek és haladóknak
Sok olyan tényező van tehát, ami ellenünk dolgozik, amikor környezettudatos vásárlásra törekszünk. Szerencsére már az is rengeteget segít abban, hogy felvegyük velük a harcot, ha tudatosan számolunk velük – nehezebb dolgunk van, de korántsem lehetetlen.
Biztosan hallottál-olvastál már arról, mennyire fontos a vásárlás előtt előre tervezni, ellenőrizni, mi az, amiből van otthon, pontos listát írni stb. Ha már alkalmazod is ezeket a gyakorlatban, semmiképp ne hagyj fel velük, hiszen lehetővé teszik, hogy jó néhány döntést előre meghozva az “akadálypályán” már könnyebben haladhass előre.
Ha a cél, vagyis a felesleges vásárlás elkerülése érdekében szeretnél még biztosabbra menni, kipróbálhatod az alábbi lépéseket is:
1.) Ha teheted, válassz inkább kisebb üzleteket a bevásárláshoz. A többségük könnyebben átlátható, rövidebb idő alatt bejárható; ez segít elkerülni az impulzusvásárlás felé terelő érzéseket („ha már itt bolyongok két órája, megérdemlek egy csokit”).
2.) Rendezd úgy a bevásárlólistádat, hogy a rajta szereplő tételek egymás után legyenek az üzletben bejárt útvonalad során. Így gyorsabban és célirányosan tudsz majd haladni, és kisebb az esélye, hogy olyan dolgok között nézelődsz, amikre éppen nincs szükséged.
3.) Ha éppen nem nagybevásárlásra készülsz, válaszd a bejáratnál a kisebb kosarat! A bevásárlókocsik nem csak azért akkorák, hogy kényelmesen elférjenek bennük a cuccok, de azért is, mert ösztönösen igyekszünk kitölteni a bennük ásító üres teret. Ha csak néhány dolog “szomorkodik” a kocsi alján, nagyobb a kísértés, hogy belepakolj még valamit, ami tulajdonképpen nem is kell.
4.) Ne tereld el a figyelmedet – ha lehet, ne hallgass zenét, és ne telefonálj vásárlás közben. Az agyunknak így is nehéz dolga van az üzletekben, és minél kevésbé vagyunk igazán jelen, annál könnyebb oda sem figyelve lekapni valamit a polcról.
5.) Megkívántál valamit, ami nincs a listán, vagy az utolsó pillanatban jutott eszedbe a recept, amit ki szeretnél próbálni, de öt-hat extra hozzávaló kell hozzá, amiről nem tudod pontosan, hol találod? Semmi baj, ez előfordul. A lényeg, hogy ne akarj gyorsan-gyorsan túlesni a plusz körön, hanem szánj rá egy kis időt, hogy nyugodtan végiggondold, mire van szükséged. Ne félj feltenni magadnak azt a kérdést sem: “Tényleg szükségem van rá?”; és bátran hagyj pár percet arra, hogy megtaláld a választ. Ha igennel felelsz, a dolog, amit megvásárolnál, már valószínűleg nem felesleges cucc, hanem a tudatos döntés kategóriájába tartozik.
jó ez a cikk. így kellene…szoktam nézegelödni, amikor a pénztár előtt állunk sorban, hogy mi is tartalmaz az előttem állók kocsija….hát mindent, válogatás nélkül, nem igazán egészséges dolgokat, édességeket, kóla és co., mindez plasztikhalmokba becsomagolva. Az az érzésem, hogy csak egy maroknyian figyelünk arra, hogy egy kicsit kevesebb szemetet kellene hazavinni, a többség sajnos nem. Egyszerűen nem érdekli őket….ezt látni a bevásárlókocsikban sajnos….amíg a plasztikzacsi ki van rakva a boltokban, automatikusan azt használják.