Hideg, ködös novemberi este volt, amikor beálltam a hipermarket pénztáránál kígyózó sorba. A kosaramban csupa csomagolatlan idényzöldség (a kezdeti lelkesedés), a fejemben pedig egyetlen nagy kérdőjel: mégis hogy fogom mindezt hazavinni úgy, hogy a vászonszatyrom otthon maradt (a kezdeti botlások). Ahogy végignéztem a körülöttem tolongó emberek kosarain, mindenkiében gondosan bezacskózott, műanyagba csomagolt dolgokat láttam. Ez volt az a pillanat, amikor először megfordult a fejemben: van egyáltalán bármi értelme annak, amit csinálok?

Teljesen hétköznapi pillanat volt ez, amire – bár már jónéhány éve történt – mégis úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Leginkább azok miatt az érzések miatt, amik átjártak abban a percben: keserűség, magány, reménytelenség. A boldog vég ellenére (mert végül persze a zöldségek és én is hazajutottunk) ekkor tudatosult bennem először, hogy a környezettudatos választások mellett kitartani bizony nem mindig könnyű.

Ami nehéz

Ne értsetek félre: bár a hátizsákomban csak két nappal az ominózus este után fedeztem fel egy kóbor karalábét, nem panaszkodni akarok. A környezettudatosság irányába tett minden lépésem hozott valami pozitív változást az életembe. Hasonlóan gondolkodó embereket, egészségesebb szokásokat, átgondoltabb döntéseket a fogyasztással kapcsolatban. De mindezekkel együtt egy nagy felismerést is: azt, hogy mennyire fontos a nehéz kérdésekről, érzésekről is beszélni ebben a témában.

Mert a rengeteg pozitívum mellett bizony ilyenek is akadnak. Azt hiszem, időről időre mindannyiunkban felmerül, hogy az, amit a saját életünkben, a saját választásaink keretein belül igyekszünk tenni, vajon elég-e. Segít-e bármit, ha csak mi változtatunk, vagy az a néhány ember, akit ismerünk? Teszünk-e ezzel valami mérhető jót a Földnek, a természetnek, a környezetünknek? Van-e értelme az egyéni döntéseknek, ha közben nem történik globális méretű változás?

Muszáj leszögeznem: a válasz ezekre a kérdésekre szerintem egyértelműen igen. Ahogy már sokszor hallhattuk, olvashattuk: a választásainkkal, a pénzünkkel szavazunk, és a legegyszerűbbnek tűnő vásárlással (vagy épp nemvásárlással) is hosszú távon formáljuk a jövőnket és a társadalmi, gazdasági környezetet, amelyben élünk. A fogyasztói társadalom nem egy tőlünk elkülönülve létező, fejünk fölött lebegő valami, hanem nagyon is mi vagyunk – mi hozzuk létre, és a mi döntéseink alakítják.

Ezzel együtt azonban teljesen rendben van, ha időnként nehéz ebben az igenben hinni; ha úgy érezzük, a kevésnél is kevesebb az, amit mi magunk meg tudunk tenni. A környezettudatos életmódnak nem csak a pozitív tapasztalatok a részei, hanem az olyan pillanatok is, amikor ezekkel a nehéz érzésekkel szembesülünk.

Mert nehéz.

Környezettudatos döntéseket hozni ugyanis több szempontból sem mindig könnyű. Változással, a szokásaink újragondolásával és átalakításával jár, amihez nagy szükségünk van motivációra. Méghozzá olyanra, ami elég erős ahhoz, hogy átlendítsen a kisebb-nagyobb elakadásokon, esetleges kudarcokon vagy visszaeséseken.

És ez még nem minden: a motivációnk fenntartásához fontos, hogy pozitív megerősítésekben is legyen részünk. Ez lehet az elégedettség érzése egy különösen szép, piaci bevásárlásban gyönyörködve; vagy az eladó kedves mosolya, amikor visszautasítjuk a zacskót. Szerencsére sok hasonlóval találkozhatunk, ám legalább ugyanennyi negatív visszajelzésbe is beleszaladhat, aki környezettudatos(abb) életmódra vált. Ilyen például, ha a közvetlen vagy tágabb környezetünk kevésbé elfogadó, esetleg kifejezetten szkeptikus a döntéseinkkel kapcsolatban.

Amiért nehezebb

Ami pedig a még tágabb környezetet illeti: a motivációnkra kifejezetten lesújtó hatással lehet, ha például a klímaváltozással vagy az egyre növekvő hulladékhegyekkel kapcsolatos riasztó hírekkel találkozunk. Ilyenkor különösen nehéz emlékeztetni magunkat, hogy mindaz, amit teszünk, maraton, és nem sprint; azaz időre van szükség ahhoz, hogy a cselekedeteink hosszú távú hatásai látványosabb eredményeket érhessenek el.

A kérdés tehát nem az, elveszítjük-e időről időre a reményt abban, hogy igenis fontos, és számít mindaz, amit teszünk. Hanem az, hogy mihez kezdünk ezekben a pillanatokban.

A pszichológia a megküzdés számos módját ismeri, és általában két csoportba sorolja, probléma- vagy érzelemfókuszú módszerekre felosztva. Az érzelmeket középpontba helyező megküzdési módok olyankor lehetnek a segítségünkre, amikor magát a dolgot, ami gondot okoz, nem (vagy még nem) áll hatalmunkban megoldani.

A környezettudatos életmód nehéz kérdéseivel kapcsolatban az ebbe az utóbbi kategóriába tartozó szemléletnek vehetjük különösen nagy hasznát. Ha az életmódváltás során adódó nehézségeket, a környezetünk visszajelzéseit, vagy az elkeserítő híradásokat nem is tudjuk egy csapásra eltüntetni, a problémákat lépésről lépésre haladva orvosolhatjuk. Mellette pedig folyamatosan dolgozhatunk azon, hogy az időnként felbukkanó rossz érzések ne taszítsanak minket negatív gondolati spirálba, és ne ássák alá a motivációnkat sem.

Ebben segíthetnek az alábbi lépések:

 1.) Engedd meg magadnak ezeket az érzéseket!

A legtöbbünkben mélyen él az a meggyőződés, hogy szomorkodni, dühösnek, elkeseredettnek lenni egyszerűen nem szabad. Ha mégis megtörténik, a legjobb olyan hamar ellegyinteni magunktól ezeket az érzéseket, amilyen hamar csak lehet.

Azt hihetnénk, ezzel jót teszünk magunknak – pedig valójában nem. Az úgynevezett negatív érzelmek nem véletlenül képezik az életünk részét; ugyanolyan fontos megélnünk őket, mint a pozitívakat. A cél nem az, hogy minél gyorsabban megszabaduljunk tőlük, hanem az, hogy megtanuljuk őket kezelni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy merüljünk mindent feladva nyakig az önsajnálatba és a rágódásba.  Ha csak a két végletet látjuk, csak a pozitívat vagy csak a negatívat, az más-más módokon, de ugyanolyan káros lehet. Ehelyett úgy érdemes tekinteni ezekre az érzésekre, mint az útjelző táblákra. Ha dühösnek, elkeseredettnek érzed magad, nézd meg, milyen út vezetett ezekhez az érzésekhez. Lehet, hogy fáradt vagy, túlhajszolt, esetleg volt valakivel egy kellemetlen vitád? Van valami, ami ilyenkor segít jobb kedvre derülni? Fordulj együttérzéssel magad felé – úgy, ahogyan egy kedves barátod, szeretted felé tennéd.

2.) Idézd fel gyakran, miért is vágtál bele ebbe az egészbe!

Emlékezésre fel: pörgesd vissza gondolatban az idő kerekét addig a pontig, amikor eldöntötted, hogy megteszed az első lépéseket a környezettudatos életmód felé! Idézd fel minél részletesebben, mire gondoltál, milyen elhatározásokkal kezdtél neki a megvalósításnak! (Ha úgy könnyebb rendezni a gondolataidat, nyugodtan le is írhatod.)

Emlékszel még, milyen érzések kísérték ezeket az első lépéseket? Hát arra, hogy mi volt a legelső dolog, amin változtattál, amit tettél? Az első sikerélményre – amikor útközben újratöltötted a kulacsodat, összejött egy maradékmentő fogás, nem maradt otthon a vászonszatyor?

Időről időre érdemes kicsit megállni, és elmerülni ezekben az emlékekben néhány percre. Nemcsak a hangulatodon javít, ha felidézed a korábbi érzéseidet, de azt is segít tisztábban látni, mekkora utat tettél már meg. Ha időközben új célokat is kitűztél magad elé, a visszaemlékezés jó alkalom meglátni, milyen korábbi, már bevált stratégiák segíthetnek az elérésükben – vagy éppen hol lehet szükség újabbakra.

3.) Beszélgess valakivel!

 A nehéz érzések feldolgozásának egyik legjobb módja, ha megosztjuk őket valakivel, és beszélgetünk róluk. Fordulhatsz olyasvalakihez, aki közel áll hozzád; valakihez, aki hasonló cipőben jár, de akár segítő szakemberhez is.

Az önegyüttérzés mellett a legfontosabb, hogy ha kilátástalanságot, reménytelenséget tapasztalsz az életed bármilyen területén – így a környezettudatosság esetében is -, azt ne próbáld bagatellizálni vagy elfojtani. Ezek teljesen természetes érzések, és a kezelésükhöz a legjobb út az, ha akkor foglalkozunk velük, amikor felmerülnek, és nem akkor igyekszünk “kármenteni”, amikor már hosszú ideje kísérnek minket.

4.) Próbálj ki valami újat!

Az első lépések feletti öröm és sikerélmények megidézésében, és a nehéz érzésekkel való megküzdésben is friss lendületet adhat egy kis újdonság. Lehet ez egy új szokás, aminek a bevezetésébe korábban nem mertél belevágni, de csatlakozhatsz egy tematikus csoporthoz vagy kihíváshoz is.

Az utóbbi kettő azért is jó ötlet, mert hasonló szemléletű embereket ismerhetsz meg; egy meghatározott időtartamú kihívás pedig ráadásul belátható időn belül nyújt kézzelfogható megerősítést és visszajelzést.

Nehéz kérdésekkel, érzésekkel mindannyian szembesülünk az életünk során. Ahogy sok más helyzetben, a környezettudatos életmód esetében is az a legfontosabb ilyenkor, hogy ne úgy tekintsünk ezekre, mint a végállomásra; amikor ideje feladni a próbálkozást, bedobni a törülközőt. Ha tudatosan szembenézünk ezekkel az érzésekkel, és feldolgozzuk, kezeljük őket, azzal lehetőséget adunk nekik arra, hogy útjelzőként segítsenek minket a céljaink felé haladni, és lehetővé tegyék, hogy igazán, teljességében tapasztalhassuk meg a pozitív változásokat is.